Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon

Közlemények vigasztalta magát, ha a kormány kiutasítja az 1919 után betelepedett zsidókat, akkor az csak „kis kisebbséget érint." Ezzel csak megszabadul egy „balaszttól", aztán Gogáéktól is megszabadulva, „olyan intézkedéseket hozhatok, amelyek megszabadítanak engem is, az országot is a hitvány pártérdekek - oly gyakran hazafiatlan - zsarnokságától."205 A kormányt is úgy állíttatta össze a király, hogy saját diktatúrájának lehetőségét tartotta szem előtt. Armand Cälinescut tette meg belügyminiszternek, akit Maniu kizáratott a Parasztpártból. Mivel min­dig is kemény antilegionárius vonalat képviselt, minisztersége kemény figyel­meztetés volt. 1938 januárjának végén figyelmeztette is a királyt: a Vasgárda „az egyetlen népszerű és dinamikus erő. Jellege forradalmi. Győzelme katasztrófa az államnak."206 Viszont a hadügyminiszter, Ion Antonescu úgy nyilatkozott, hogy nem asszisztál a Vasgárda szétzúzásához.207 Kétségtelen, a Vasgárda felrúgta a hagyományos pártpolitikai rendszert. A hatalom birtokosai számára kiszámíthatatlan politikai erőként jelent meg a színtéren. Codreanu érezte is, hogy minden keményebb légionárius fellépés a király malmára hajtja a vizet. Közben két tűz közé is került. A Porunca Vremii újságírói azzal vádolták, hogy elkanyarodott „a tiszta nacionalista elvektől" és antimonarchista útra lépett. Több akar lenni, mint miniszterelnök, ami igaz is volt. Az is igaz volt, hogy antimonarchisták is bekerültek a légionárius mozga­lomba, köztük Nae Ionescu és Manoilescu - ezek viszont inkább a király em­berei voltak, ha el-eljárt olykor a szájuk. Az is igaz, hogy Max Au§nit is olykor pénzelte a Vasgárdát. De az már nem, hogy emiatt nem lépett fel Gogáék ellen.208 Minden látványos veszekedés mögött kemény lépésekre került sor a színfalak mögött. Állítólag a király a kormányba is be szerette volna a vasgárdistákat vonni, hogy az ország érdekeit közösen szolgálják,209 de ismerve az uralkodási technikákat, inkább őket is kompromittálni akarta a rossz kormányzással. Goga - méghozzá Antonescun keresztül - ajánlatot tett Codreanunak a választási szö­vetségre. Csakhogy Maniu arra figyelmeztette, hogy ha ilyen szövetséget köt, akkor a Vasgárda olyan „gátlástalan, szószegő alakok" kezébe kerül, mint Goga, Cálinescu és maga Károly. Codreanu biztosította Maniut, akkor sem szövetke­zik Gogával és Cuzával, ha megkapja a fél kormányt.210 És bár Maniu azt hitte, nem írnak ki újabb választásokat,211 Codreanu lassan már az újabb választásokra készült. Úgy nyilatkozott egy angol sajtótudósítónak, hogy ha pártja a követke­ző választásokon megszerzi az abszolút többséget, akkor a királynak „nem lesz semmi oka, hogy ne kínálja fel a hatalmat".212 Kérdés: naivitás vagy diplomatikus bölcsesség mondatta ezt vele? Nem hitte, hogy a királynak fontosabb az élettársa, 205 Carol II, 1995. 233-235. 206 Cálinescu, 1990. 372. 207 Hudijá, 2002. 25., 37. 208 C.N.S.A.S. Penal 11784/12.197. (1938. jan. 3.) 209 Báran, 2009. 339. 210 Hudijá, 2002. 45., 49. 211 Hudijá, 2002.45. 212 Un interview, 1938. 90

Next

/
Thumbnails
Contents