Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon

Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937. évi romániai választásokon

mint a trónja, és mindkettő megmentésére képes lesz majd átvenni a Vasgárda módszerét. Azt viszont jól felmérte, hogy a Goga-kormány „kompromittálja a nacionalista eszmét."213 És azt is jól megérezte, hogy ezek a választások elmaradnak. És közben hosszú kommünikében védekezhetett az újságírók előtt: nem védi a zsidókat; nem igaz, hogy a Maniuval való paktum dinasztiaellenes, mindketten a dinasztia dicsőségét szolgálják; az új külügyminiszter, Istrate Micescu „a zsidóbérenc" ő törölte el a Spanyolországban harcolt légionáriusok román állampolgárságát; támogatja a kormány zsidóellenes intézkedéseit, akkor is, ha „az én programomból vették át", és azt mondja rá „Isten segítsen titeket." Cuza-, és Goga-ellenes kritikaként még hozzátette: „borzasztó, ha valaki azt állítja, hogy a judaizmus ellen harcol, közben pedig Juda ördögi elvét követi, az árulást." Nem hiszi, hogy új választásokat ír ki a kormány, mert még a 30%-ot sem érné el, és az új választáson a Légió megkétszerezi a szavazatokat. Ha viszont összehívják a parlamentet, akkor a légionáriusok megszavazzák a költségvetést. Elítéli azokat, akik a Koronát diktatúra felé tolják, ez a diktatúra szerencsétlenség. „A legnagyobb bölcsesség az, hogy el kell kerülni azt a helyzetet, amelyben a Korona konfliktusba kerül a nemzettel és saját sorsával."214 Ez fegyverszüneti ajánlatnak tűnik, de nem az, mert egyértelmű elutasítása a Gogáékkal való választási szövetségnek, és egyértelmű, sőt fenyegető az intés: a király kerülje a konfliktust a Légióval, ha nem akarja a dinasztia sorsát kockáztatni. Dr. Lupu, baloldali parasztpárti, amikor ezt olvasta, oda volt a gyönyörűségtől, hogy végre megérte „Hazug Karcsika" ilyetén való megaláztatását és kigúnyolását.215 Codreanu elszántságát nyomatékosította az, hogy még a kommüniké napján, délután, Cantacuzino vezetésével - Nae Ionescu jelenlétében - megalakult a Mota-Marin osztag,216 amelyről aztán a légionárius sajtó közölte, hogy „semmiképpen sem katonai vagy paramilitáris szervezet, amelyet tilt a törvény." Természetesen katonai jellege volt ennek „a nevelést célzó csoportnak", hiszen „harcosa örül, amikor szembenéz a halállal." És mindegyikük szobájában az ikon alatt ott állnak Ionéi Mota szavai: „Nincs más eszményünk, minthogy Istennek ajánljuk azt a boldogságot, hogy megtöretve és megkínozva haljunk meg az Igazság azon szikrájáért, amelyről tudjuk, hogy bennünk van és amelynek védelmében élet-halál harcba indulunk a sötétség uralkodó erői ellen." És ezek után természetes a végső vallomás: „Kész vagyok a halálra."217 De közben megint felvillant a parlamenti választások lehetősége. Ezért Codreanu elhalasztotta a vezetők szokásos cseréjét.218 Majd január 18-án bizalmas parancsot adott ki, amelyben korrekt választási kampányra utasított, megtiltva mások befeketítését, a pletykálást, elrendelve, hogy csak szépen lehet beszélni a légionárius hitről és a győzelemről, megosztva

213 C.N.S.A.S. Penal 11784/12.182. (1938. jan. 12.)

214 C.N.S.A.S. Penal 11784/12.183. (1938. jan. 13.); Codreanu, 1981. 234-237.

215 HuditA, 2002. 50.

216 C.N.S.A.S. Penal 11784/12.178. (1938. jan. 13.)

217 O nouä, 1938.

218 C.N.S.A.S. Penal 11784/12.172. (1938. jan. 15.)

91