Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Közlemények - Fejér Tamás: Az erdélyi fejedelmi kancellária regisztrumvezetési gyakorlata a 16 században

Közlemények

be (ekkor már - a korábbi gyakorlattól eltérően - az iktatás évét nem tűntették fel, csak a használatban levő kötet lapszámát). Többé-kevésbé pontosan sikerült megállapítani azt is, hogy ezeket a regisztrációs jeleket mikortól nem vezették rá az oklevelekre, ugyanis János Zsigmond 1569. július 20-i20 és december 28-i,21 valamint 1570. január 19-én22 és május 21-én23 kelt, a fejedelem királyi könyvébe is bevezetett eredeti okleveleken ez a jegyzet már nem tűnik fel. Az bizonyos, hogy e kérdést csakis a János Zsigmond kancelláriája által kiadott okleveles anyag minél teljesebb ismeretében lehet megnyugtatóan tisztázni, de az előbbiek alapján elmondható, hogy a regisztrációs jegyzeteknek az oklevelek hátlapjára való rávezetése - előttünk ismeretlen okokból - valamikor az 1566. április-1569. július közötti időszakban szűnt meg.24

Tekintettel arra, hogy lengyelországi száműzetésük idején (1551-1556) Izabella és János Zsigmond nem vezethetett liber regiust, és mivel fejedelmi kancelláriáról mint „formailag is önálló, valóban működő írásszervről" - amelynek élére Csáky Mihály személyében állítottak kancellárt (secretarius cancellarius, summus cancellarius), aki Izabella bizalmi emberének számított25 - csak az 1556. november 25-i kolozsvári országgyűlés után beszélhetünk,26 valószínűnek tűnik, hogy Izabella királynénak Erdélybe történő visszatérte utáni időszakból csak ez az egy - 1556 legvégén elkezdett, utóbb pedig elkallódott vagy elpusztult - királyi könyve volt. Az említett három darab, regestrata jelzettel ellátott oklevél mellett előkerült egy 1556 decemberében kelt olyan bejegyzés is, amely Báthory István 1572. március 8-i átiratában maradt meg, és melyet a vajda március 6-i parancsára Forgách Ferenc kancellár keresett ki és írt át Izabella fenti liber regiusából. Ez az átirat egyidejűleg arra is bizonyítékként szolgál, hogy a királyi könyvek bejegyzéseit, pontosabban az azokról kiállított hiteles átiratokat a felek felhasználták a fejedelmi táblán indított peres ügyeikben is.27

A fejedelmi kancellárián meghonosított regisztrumvezetési gyakorlatot természetesen Izabella utódai is folytatták. János Zsigmond liber regiusaiból viszont csupán az 1569-1570. évi kötet maradt meg a kolozsmonostori konvent levéltárának az Országos Levéltárban őrzött részében. Ehhez utólag a fejedekancellárnak és rokonainak, a két adománylevélen viszont nem találunk regisztrációs jelet. (Uo. 575-578.). Ez arra enged következtetni, hogy maga a kancellár sem vélte minden esetben lényegesnek a regisztrálást.

20 SJAN Cluj, ColDocMed, Jósika cs. hitbizományi lt., nr. 117. Vö. ErdKirKv, 2003-2005.1/1.161.

21 MNL OL P 565 1. csomó (évrendezett iratok). Vö. ErdKirKv, 2003-2005.1/1. 232.

22 SJAN Cluj, ColDocMed, Gyulay-Kuun cs. lt., nr. 215. Vö. ErdKirKv, 2003-2005.1/1. 248.

23 SJAN Cluj, ColDocMed, Bálintitt cs. lt., nr. 44. Vö. ErdKirKv, 2003-2005.1/1. 302.

24 A fentiek alapján tehát korrigálható Pécsi Annának a regisztrálás kapcsán tett ama megállapítása, miszerint: „Igen meglepő dolog, hogy sem Izabella, sem János Zsigmond oklevelein nem lehet semmiféle regisztrálási jelet találni. Ez azért is érthetetlen, mert tudjuk, hogy János Zsig- mondnak egészen biztosan voltak királyi könyvei." Pécsi, 1938. 57.

25 Jakó, 1997. 91-96.; Horn, 2009.161-170. L. még: ErdKirKv, 2003-2005.1/1.12.

26 Pécsi, 1938. 34-35.

27 MNL OL F 4 Comitatus Albensis, Cista 4., fase. 1., nr. 50. (A papíroklevél több helyen megrongálódott.)

6