Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon

Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937. évi romániai választásokon

eredőt: a vallásos mozzanatok felemlegetésével jobbítani akarta társait.26 Kérdés: ki a naivabb Eliade vagy mentegetője? Ez utóbbi még azt is megjegyezte, hogy nem ismerhetjük meg Eliade belső indítékait.27 De hát amit akart, azt elmondta, leírta, megvallotta, állandóan ezt tette. Eliadét a palingenetikus nacionalizmus logikája vezette: a nemzet csodálatos, mégis megújulásra van szüksége, mert veszélyben van. A veszélyek viszont olyanok, hogy kiderül, ez a nemzet mégsem olyan csodálatos. Innen a pillanat történelmi jelentősége. Az adott esetben a román nemzet sorsa azonos a légionárius mozgalom győzelmével. Ez a „nem szenvedhet hajótörést a történelem perifériáján: balkanizált demokráciában és civil katasztrófában." Hiszen „kevés nemzetet ruházott fel Isten ily sok erénnyel." „Biológiai, civil, szellemi" erények alkotják a tőmondatokba foglalt nemzeti mitológia lényeges mozzanatait. „A román nyelv egysége valóságos csoda." (Tudjuk, ezt a csodát a nyelvészek egy része úgy magyarázta, hogy a román nyelv története azért alakulhatott így, mert amikor kialakult, akkor a románok valamennyien együtt voltak, valahol, a dákoromán kontinuitás hívei szerint lehetőleg a mai Erdélyben, tagadói szerint a Balkánon, az albánokkal szoros együttélésben, onnan rajzottak ki mai hazájukba is. Ez a magelmélet - Petre P. Panaitescu kifejezésével élve. Panaitescu maga is légionárius volt, aki a magelmélettel az 1960-as években a „népvásznak" elméletét állította szembe. A vászon-elmélet szerint a román nép Thesszáliától az Északi Kárpátokig terjedő területen alakult ki, majd a szlávok ezen a területen is megtelepedtek. A két nép, mint két hatalmas vászon fedte egymást, és a többség asszimilálta a kisebbséget. Ezt egyébként elsőként a már említett Pu§cariu fejtette ki a 1930-1940-es években, amikor azt hangsúlyozta, hogy a románok pásztoréletformájuknak köszönhetően hatalmas területeken - a Földközi-tengertől a Kárpátokig és még azon is túl - mozogtak. Viszont nem az történt, amit Alexandru Philippide írt le: a balkáni románok a Kárpátmedencei, Duna-táji szlávokkal helyet cseréltek, hanem az, hogy ahol a románok többségben voltak a szlávokat asszimilálták, ahol nem, ott fordítva történt az asz- szimiláció. A nyelv egysége pedig a pásztoréletformával járó vándorlásokkal magyarázható. Pu§cariu szerint pedig az, hogy olyan folyónevek, mint a Maros és az Olt, a magyar nyelv közvetítésével kerültek a román nyelvbe, a Magyar Királyság hatalmának tulajdonítható.) Délkelet-Európában a románok a legjobb államszervezők - hangoztatta Eliade. (Ezzel nyilván arra is utalt, hogy románok álltak az élén a bizánci császár elleni bulgáriai lázadásnak, amelynek nyomán újraszületett a bolgár állam a 12. század végén. És arra is utalt, hogy a törökök nem kebelezték be a két román dunai vajdaságot, így ott megmaradhatott és állandóan újratermelődött a politika arcanumaiban járatos bojári uralkodóréteg.) A román nép szellemi alkotóerejéről tanúskodik a folklórja, népművészete és vallásos fogékonysága. Ezek után költői a kérdés: „Befejezheti-e életét a román nép a legszomorúbb bomlásban, amelyet a történelem megismerhetne, miközben pusztítja a nyomor és a szifilisz, leigázzák a zsidók és marcangolják az idegenek; demoralizálják, elárulják, eladják néhány millió lejért?" Ezek mind jellegzetes légionárius

26 Rennie, 1996.160.

27 Rennie, 1996.165.

65