Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon
Közlemények valami integrális. (Mindez azt jelenti, hogy az etnikum érdekein kívül nincs más törvény. Ez a partikularizmus abszolutizálása. És ennek formája a Légió.) Bäncilä szavaival: az egysíkúságtól az integralitásig ível az etnikai spiritualitás haladása, és ezt mélyen integrálja a légionárius mozgalom. De az etnicitás nem lenne olyan erő, ha nem fonódna össze a vallásossággal és a monarchizmussal, amelyek metafizikát és etikát alkotnak, és a légionárius ideológia alapjai. A légionárius életben ezt a doktrínát pedig a gyakorlattal hozzák összhangba. Létmeghatározó mozzanat. „Hiszen a Román sokkal inkább teoretikus, platonikus természet. És eddig az elméletet és a gyakorlatot az ortodox egyház vagy a folklorisztikus erkölcsökben harmonizálták, vagy egy-egy sztoikus bölcs. A legionarizmus szellemi változás, amelynek során az elméletet világosan és kérlelhetetlenül átültetik gyakorlatba. És ebben elmennek az áldozatig, mert az áldozat „a szellemi talaj, amelyen kiemelkednek a légionárius sors nagy beteljesülései." Rövid idő alatt a légionárius történelem hősi és vértanúi győzelmi lajstromot mutatott fel. 1916- 1918 után a legnagyobb áldozat a légionárius áldozat. Már kezdetektől fogva az önfeláldozó áldozatra tört. Hiszen a fiatalok jobban tudtak volna egyénileg boldogulni, ha nem kapcsolódnak be a nacionalista mozgalmakba. Hamis az állítás, mely szerint a munkanélküliség kilátása vagy kilátástalansága mozgósított. „Megismertem akkor az egyetemi ifjúság tüntetéseit, és biztosan tudom, hogy gazdasági szempontból tiszta érdeknélküliség vezette azokat." Az önfeláldozás azokban jelentkező szelleme „lett a légionárius mozgalom legnagyobb tőkéje" - hangsúlyozza ezt Bäncilä miután még azt is kiemelte, hogy a történelmi materializmus alapján magyarázni a diákmozgalmakat teljességgel helytelen. Ez a magyarázat szépen érzékelteti a Vasgárda és az 1922-1923. évi antiszemita diákmozgalmak közötti folytonosságot, és azt is, hogy az antiszemita indulatokat miként lehet spiritualizálni - a fasiszta reprezentáció szintjén. Egyébként később egykori légionáriusok is éppen a munkanélküliség fenyegetésével magyarázták a strukturálható szenvedélyeket. Bäncilä szerint a közösségi élet iránti vágy is hatott, mert ugyan a románokban van hajlam az individualizmusra, de a közéletben ennek patologikus formáját az idegenek honosították meg. „A románoknak szüksége volt kollektivista korrekcióra." Kérdés: milyenre? Háromféle kollektivitást lehet megkülönböztetni: a vegetatív kozmikus vagy idillikus patriarchális kollektivitást, mely a múltban a románokat is jellemezte, aztán a mechanikus, külsődleges kollektivitást, ami a kommunista Oroszországra és minden zsarnokságra jellemző, végül azt a kollektivitást „amelyben az individuum pozitív módon fejlődik egész a maximumig, és természetes módon, önkéntesen, lelkesen csatlakozik az általános élethez." Ez „transzfigurálja a személyiséget és nagy történeti szimfóniává változtatja az egész nemzetet." Ha egy nép nyájszerű, szüksége van az individualizmusra, ha az individualizmus szélsőségei jellemzik, akkor a kollektivizmusra van szüksége. A románoknak nem kell zsarnokság és demokratikus sport sem, hanem „felséges kollektív rend. Ennek az etnikai általános létnek a kritikai, önkéntes - a személyiségre nem pedig kényszerre vagy amorf lélekre épülő - átélését biztosítja a Légió." Tény: a Légiónak van szervezete, vezetője és pedagógiája. „A szervezet fokozatosan nőtt ki szerves intuíciókból," így ez a szervezet „mindig megfelelt saját magának." A Kapitány olyan 62
