Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon
Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937. évi romániai választásokon Súlyosabb vallomás volt a Légió várható győzelme mellett az, hogy ugyanebben a számban Nicolae Titulescu kifejtette, hogy 1933-ban nem ő oszlatta fel a Vasgárdát. Ez a félelem optimizmusa - légionáriusok számára. És hogy Titulescu még tovább is féljen, nyilatkozata után közölték a meggyilkolt miniszterelnök fivérének cáfolatát, amely szerint igenis ő oszlatta fel a szervezetet. „Légionárius katonaiként nyilatkozott V. Piperescu ezredes is, aki a 17 éves Codreanut kiskorúsága miatt hazaküldte a frontról. Büszke is volt erre a találkozásra. Katonásan meg is írta, hogy a zsidók és a szabadkőművesek foglalnak el minden helyet a románok elől, sőt még hadseregbe és az igazságszolgáltatásba is befurakodtak. Ráadásul, amikor román értelmiségieket éhhalál fenyeget, a zsidók jól esznek, anélkül hogy dolgoznának, gyűjtik a pénzt, szétverik a román államot. A zsidók és a politikusok elképzelhetetlenül üldözik a Légiót. De a nemzet felébredt. „A legionarizmus törvény, erkölcsi rendszer, tengely." És „a Légió normális fejlődésében ki van zárva az agresszió és az erőszak, lélektől lélekig menetel, romántól románig, igazi keresztény harc."14 Tehát - értheti az olvasó - minden erőszakos cselekmény csak visszahatás volt. A sok száraz vallomás után végre egy igazi filozófusé, Vasile Báncilá vallomása következik. Neki ma divatja van, hiszen az a probléma foglalkoztatta, hogy milyen a román eredeti filozófia, és ennek kialakulásában milyen szerepet játszott az ortodoxia.15 Lucian Blaga, költő, drámaíró, filozófus, a kor legeredetibbnek tartott filozófusának volt a barátja. Méghozzá bizalmas barátja, mert Blaga neki 1937 márciusában megvallotta, hogy Mota „halála személyes csapás", és az, hogy „belépett a legendába, akár Avram láncú, nem vigasz". Elkeserítette Nichifor Crainic és Codreanu meghasonlása. Nem titkolta: „hajó és híd lennék, csakhogy ismét együtt lássam őket."16 Báncilá, amikor most történelemfilozófusként vallott, úgy tűnik, olyan „hajó és híd" akart lenni, amelyen keresztül mindenki eljuthat a Légióhoz. Neveket nem említett, neki már a jelenség a fontos, a nevek és személyek mintha esetlegesek lennének, hiszen „a légionárius mozgalom doktrínája és teóriája abszolút igaz." Ez „a vallásos és monarchikus keretbe foglalt etnikai elv." Ez az elv nagyon új, hiába állítják, hogy a modern kor szüleménye, mert az etnikum a személyiség doktrínájának következménye. Az egyén jogaitól indulva érkeztek el a nemzetiségek elvéig. A nacionalizmus egyik módja volt annak, hogy a modern egyén az élethez való jogait követelte. „Ez az etnikum jogi formája volt." A nemzet és a nemzetiség a demokratikus forradalmak után jutott szóhoz. És mivel a nemzet inkább az egyén privilégiuma volt, az etnicitást nem lehetett megfelelő módon érvényesíteni és értékesíteni, alá volt rendelve az individualizmusnak. A kozmopolitizmus el is kezdte felszámolni. De „a mai spirituális forradalom éppen az etnikumtól indul az egyén felé, és nem fordítva. Ebben az értelemben az etnikum az ember igazi spirituális kozmoszának tekinthető. A jogi elvből metafizikai és etikai elv lesz." Az élet egyik dimenziójából 14 Buna Vestire, 1937. dec. 15.242. sz. 15 http://www.protv.ro/video/omul-care-aduce-cartea_322_vasile-bancila-opere_8105.html (A letöltés időpontja: 2013. április). 16 Bäncilä, 2001. 61
