Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Közlemények - Géra Eleonóra: A 18 századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében

Géra Eleonóra: A 18. századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében

kát (például ágynak való hely az istálló sarkában deszkákkal elválasztva). A kor emberének társadalomban elfoglalt helyéről, iskolázottságáról, foglalkozásáról, anyagi lehetőségeiről mindent elárult háza és az őt körülölelő tárgyi világ. A háziak nem annyira egyéni ízlésük, hanem a közösség elvárásai, szokásai alapján rendezték be otthonukat, szerezték be használati tárgyaikat, aki nem így tett, azt megszólták.43

A hagyatéki akták legismertebb és legsokoldalúbban felhasználható részei a hagyatéki leltárak. A leltárazásra kiküldött városi hivatalnokok általában mindent felvettek a listára, amit csak találtak.44 Általában az erősen használt, értéket nem képviselő holmik sem maradtak ki a felsorolásból, sőt, időnként olyan tárgyakat is beírtak, ezeket becsüérték megadása nélkül, amik az életben maradt házastárs birtokában voltak. A leltárak segítségével ténylegesen betekintést nyerhetünk a korabeli otthonok belső világába, feltérképezhetjük az öltözködési szokásokat, megismerhetjük az egyes mesterségek űzéséhez elengedhetetlenül szükséges szerszámokat, a legfontosabb árucikkeket. A bútorok minősége és jellege, a lakásban talált textilek, képek, dísztárgyak, de akár a konyhai edények és az asztalra kerülő teríték is árulkodik a lakók életminőségéről. Egészen biztosan a város tehetős rétegéhez és a szellemi elithez tartoztak például azok, akiknek szobájában láda helyett szekrényei, a hagyományos nagyasztal mellett kis asztalkái, esetleg íróasztala és íróládája, a székek mellett karosszéke (nem ritkán bőrkárpittal), mennyezetes ágya, szőnyegei, az ablakon csipkefüggönye volt, a falakat több, nem csak vallásos témájú kép díszítette. A pástétom, fánk és egyéb más sütőformák megléte, a tésztakészítéshez szükséges eszközök, a tortatartó, a kisebb és nagyobb villák, eltérő méretű merőkanalak, a kávézás kellékei, a sárgaréz edények, a mérleg ugyancsak magasabb életszínvonalra, az átlagostól eltérő táplálkozáskultúrára engednek következtetni. Az öltözködés és a megjelenés szintúgy mutatta a külső szemlélő számára az árnyalatnyi különbségeket is: felső ruhájának minőségéből, sétapálcájáról, cipőcsatjából, gombjainak számából és nagyságából, a nők ékszereiből viszonylag gyorsan el tudták helyezni a társadalmi hierarchiában a kortársak az általuk látott személyeket.45 A leltározási gyakorlat a korabeli logikának megfelelően alakult, így a liszt vagy a szemes termény olyan értéknek számított, hogy néhány dekányit is belevettek a leltárba. A hagyatéki leltárakban összeírt könyvek kérdéskörével Dümmerth Dezsőn kívül Holl Béla foglalkozott, de a könyveket ma is a műveltségi fog egyik fontos értékmérőjének tartjuk.46 Véleményem szerint ez a megállapítás azért további árnyalásra szorul. A 18. század általam vizsgált időszakában könyvek mellett a leltározók csak akkor jegyeztek fel becsült értéket, ha azt a könyv borítójának értéke indokolta. A címeket is csak ritkán adták meg, inkább a könyvek témájára utaltak. A leltárakba többnyire a könyvek darabszáma került be, érték megjelölése nélkül, s ha már részletezni akarták, akkor elsősorban a könyvek nyelve ér43 Dolmen, 1. 2005.56-58.

44 A hagyatéki eljárás menetéről és a leltározásról lásd Géra, 2014.113-115.

45 A budaiak életmódjáról és anyagi kultúrájáról lásd Géra, 2014. 203-238.

46 Holl, 1963.

49