Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Géra Eleonóra: A 18 századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében
Közlemények dekelte a leltározókat. Bizonyos foglalkozások művelőiktől már egészen fiatalon megkívánták, hogy legyenek (szak)könyveik, ettől azonban a halottkém vagy a borbélylegény még nem számított értelmiséginek.47 A hagyatéki akták szerencsés esetben a leltáron kívül más, számunkra hasonlóan fontos dokumentumokat tartalmaznak. A végrendelet mellett gyakran csatoltak a leltár mellé házassági szerződést, hogy ezzel is könnyítsék a vagyonmérleg felállítását. A hagyatéki tárgyalás során először a nő hozományának és különvagyonának megfelelő összeget vonták le a vagyon teljes összegéből, utána következtek a különféle kategóriákba besorolt hitelezők. A városiak éppen ezért nagy gondot fordítottak arra, hogy az egyes felek házasságba hozott vagyonáról pontos kimutatás készüljön, s az örökösödési elveknek megfelelően szigorúan elkülönítették az apai és anyai örökségrészt.48 A kutatók ennek a gyakorlatnak köszönhetően nyomon tudják követni a nők vagyonközvetítő szerepét, képet kaphatnak a nők hozományának összetételéről és a nőkre örökíthető ingó és ingatlanvagyon jellegéről. A hitelezőkről és az adósokról készült listák, adóslevelek, kötelezvények nemcsak fontos gazdaságtörténeti adalékokat szolgáltatnak, hanem segítenek felrajzolni az elhunyt egyén kapcsolati hálóját, megtudhatjuk a társadalom milyen rétegéhez tartozó üzletfelekkel érintkezett, s kapcsolatai kiterjedtsége földrajzilag is ábrázolható. Az ingatlan értékét megállapító bizottságok az 1780 előtti időszakban az ingatlan értékét úgy állapították meg, hogy a kirendelt mesterek kiszámították a házon végzett kőművesmunkák, lakatosmunkák, asztalosmunkák, üvegesmunkák értékét, majd a kapott összegeket összeadták. A ház alapterületéről, beosztásáról nem kapunk semmiféle felvilágosítást, mint ahogyan az ár kiszámításánál azt sem vették figyelembe, hogy melyik városrészről van szó. A ház beosztására és a tulajdonos család által használt lakás helyiségeinek számára, valamint a melléképületekre kizárólag a leltárból lehet következtetni, amennyiben az összeírok helyiségről helyiségre haladtak és nem tárgycsoportok szerint. Optimális esetben a hagyatéki aktában elhelyeztek egy példányt a hagyatéki tárgyaláson elhangzottakról készült jelentésből, amit a belső tanács kirendelt biztosai írtak és ezzel lényegében lezárták a hagyatéki eljárást. A hagyatéki biztosok jelentése röviden ismerteti a tényállást, ki az elhunyt, hányszor lépett frigyre, kik jöhetnek szóba örökösként, majd leírja az örökséghez tartozó főbb tételeket, ezt követi az aktívák és passzívák összevetése és a mérleg felállítása, végül pedig személyekre lebontva az örökség elosztása. Időnként indokolták azt is, hogy melyik örökös miért kap a többiektől eltérő összegű örökséget, például apja fizette a lakodalmát, hozományt adott neki stb. Ez a néhány oldalnyi jelentés különösen akkor bizonyul hasznosnak, ha a hosszú és bonyolult eljárás során temérdek melléklet, irat keletkezett. Amennyiben az örökösök vagy az öröklésből kihagyott személyek, illetve a hitelezők, adósok, üzlettársak valamilyen igényt támasztottak a hagyatékkal szemben, esetleg nem értettek egyet az elosztás elveivel, kér47 A könyv értékéről lásd részletesen Géra, 2014. 227-231. 48 Az öröklésről és az örökség nagyságának megállapításáról lásd Bónis, 1962. 288-298. 50
