Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Közlemények - Géra Eleonóra: A 18 századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében

Géra Eleonóra: A 18. századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében

alig maradt. Az elhangzottak függvényében a végrendeletek fő témája az elhunyt végső nyughelye, a temetési menet megszervezése, valamint az elhunyt lelki üdve biztosítására tett kegyes hagyományok, a vagyonjogi rész és az elhunyt családja erősen háttérbe szorul.33 Gyakori, hogy az elhunyt temetését a leírás alapján szinte magunk előtt látjuk, ugyanakkor a nevén - esetleg életkorán - kívül legfeljebb a házastársa és a gyermekei nevét tudjuk meg, semmi más személyeset.

A pesti anyagban a végrendeleteket és a hagyatéki leltárakat együtt és évrendben irattározták, Budán pedig abc-rendben és külön-külön mutatókkal látták el.34 A budai anyagban a keresést nagyban megkönnyíti a rendelkezésre álló adatbázis, valamint az, hogy az összes végrendelet digitális formában is elérhető.35 A pesti végrendeletek továbbra is hagyományos módon, korabeli segédlettel kutathatók. Az adatbázis alapján a végrendeleteket tartalmazó állag 1686-1780 közötti időszakból 2355 darab végakaratot tartalmaz, a hagyatéki anyagban található, végrendeleti adatbázisban nem szereplő végrendeletek száma egyelőre ismeretlen, akár az ezres nagyságrendet is elérheti. Már a 17-18. század fordulóján keletkezett végrendeletek esetében is kimutatható bizonyos sematikus jelleg, de még bőven akadnak egyéni jellegzetességek. Az iratanyagok információtartalma erősen változó, a minimalista kiállítású végrendeletekben az örökhagyó csupán temetéséről és az általános örökös személyéről rendelkezik a hagyaték valós nagyságára történő utalás nélkül. Általánosságban megállapítható, hogy a végrendelkezők abban a városrészben választották ki végső nyughelyüket, ahol laktak. Bár a magyarok és a horvátok lakhelyüktől függetlenül gyakran a számukra kedvesebb vízivárosi boszniai ferenceseknél helyeztették magukat végső nyugalomra. Az elhunyt lelki üdvéért tett kegyes adományok nagyságából, a temetés és a hagyaték leltározásának költségeiből általában következtetni lehet az illető vagyoni helyzetére. A végrendeletben, de főként a hagyatéki aktában feltüntetett számokból következtetni lehet a hagyaték nagyságára, főleg a Pesten elhunytak esetében, mivel itt a város minden készpénzben kifizetett hagyatékból 10 százalék illetéket vont le az örökösöktől.36 Budán ezt a gyakorlatot végül nem vezették be. Hasonlóképpen közvetett utalásnak tekinthető a végrendelkező anyagi helyzetével kapcsolatban az elhunyt lélek üdvözüléséért rendelt szentmisék száma, a kegyes alapítványok összegének nagysága. A gazdagok, mint a sokat említett Bösinger polgármester (megh. 1707), akár negyven-ötven szentmise mondatásával segíthették túlvilá- gi boldogulásukat.37 Ezzel szemben az átlagos körülmények között élő városlakó, például a szegénynek azért nem nevezhető újlaki sörmérő neje - korábban Bösinger fogadójának bérlője -, Reitterné (megh. 1708), akinek azért volt egy sa33 A temetésekről lásd részletesen Géra, 2014.197-202.

34 Pesti végrendeletek és hagyatékok BFL IV.1202.cc., budai végrendeletek IV.1002.y.

35 A végrendeletekhez a megfelelő keresőfeltételek beállításával lehet eljutni a következő oldalról http://www.archivportal.arcanum.hu/lear/opt/al30323.htm?v=pdf&a=start (A letöltés időpontja: 2014. augusztus).

36 Bónis, 1962.124.

37 BFL IV.1002.y. I. 86.

45