Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Géra Eleonóra: A 18 századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében
Géra Eleonóra: A IS. századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében kiváltságok megszerzésével kapcsolatos lépésekre a tanácsülési jegyzőkönyvekben csak utalásokat találni, a hallgatás vélhetően szándékos döntésre vezethető vissza: nem akarták, hogy a szabad királyi rangemelésük ellen munkálkodó Budai Kamarai Adminisztráció tisztviselői értesüljenek az ügy érdekében tett minden lépésükről.28 Hasonló megfontolásokból mellőzték a közösség egészére rossz fényt vető, az „istenfélő város" képéhez nem illeszkedő tömeges jelenségeket (pl. prostitúció, szerencsejátékok) vagy az egyes személyekhez köthető kínosnak ítélt mozzanatokat, s ezekről a lehető legszűkszavúbban intézkedtek. A jegyzőkönyvek néhol erősen elliptikus szerkesztési módja gyakran megkívánja, hogy a tisztánlátás érdekében az adott ügynek más iratanyagban is alaposabban utánanézzen a kutató. Ezekben az esetekben az egyik legfontosabb lelőhely, s egyben a mindennapi élet kiemelt kutatási terepe, az első pillantásra változó forrásértékű tanácsi levelezés, ami sem Buda, sem Pest esetében nem feddi le teljesen a jegyzőkönyvi anyagot.29 Ez az ülések jegyzőkönyveihez szorosan kapcsolódó levéltári egység a magisztrátus elé beterjeszteni kívánt beadványokat, megkereséseket, átiratokat, leiratokat tartalmazza, de számos olyan ügy is előfordul, amit végül az ülésen kívül oldottak meg. A beadványok egy részét csatolták valamelyik másik városi hivatal anyagához, illetve időnként személyesen jelentek meg a folyamodók és szóban adták elő ügyüket. A szóban beterjesztett és az ülésen rögtön elintézett kéréseknek többnyire csak a jegyzőkönyvekben maradt nyoma. A személyes megjelenés általában kétféle társadalmi csoportra jellemző, a szegényebbekre, akik egy írnokot vagy az ilyen jellegű munkát legolcsóbban végző tanítót sem tudták megfizetni, hogy kérésüket fogalmazza meg írásban. A másik réteg pedig az állami-vármegyei tisztviselőké és az egyháziaké, akik nem feltétlenül maguk jöttek el, hanem gyakran megbízott útján képviseltették magukat. A vármegye legtöbbször a szolgabírón keresztül érintkezett a városi közeggel. A várbéli jezsuiták rektorának nevében rendszerint az egyik atya járt el vagy felkérték a város egyik tekintélyes polgárát, például a gazdag itáliai eredetű kereskedőcsaládból származó Jakob Cettót. A jezsuiták rektora ritkán ugyan megjelent az üléseken, de a budai várparancsnok vagy a kamarai adminisztrátor érthető okokból nem ereszkedett le az alárendelt közeg szintjére, így a városi tanácsosok küldöttsége ment el hozzájuk, s adta elő később a tanács előtt az elhangzottakat. A budai várparancsnokok, hadbiztosok és a különféle állami hivatalnokok, arisztokraták, egyházi méltóságok magán vagy hivatalos ügyeiben legtöbbször a városban élő kamarai tanácsosok és hivatalnokok jártak el, gyakran vették igénybe a jogi végzettséggel rendelkező városiak segítségét, de más, tehetős, megbecsült foglalkozást űző polgár is kaphatott ilyen felkérést. A tanácsi levelezés legnagyobb része adókivetéssel és adóügyekkel, a városi ingatlanok üzemeltetésével, hadiadószedéssel, beszállásolással, a városi tisztségviselők kinevezésének témakörével kapcsolatos akta, amik behatóbb tanulmányozása nélkül elkép28 BFL IV.1002.b. 1702.1. 25., A tanács és Bösinger későbbi viszályáról lásd részletesen Géra, 2014. 80-87. 29 BFL IV.1002.j„ BFL IV.1202.g. 43
