Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Közlemények - Géra Eleonóra: A 18 századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében

Géra Eleonóra: A 18. századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében

városatyák hivatali pályafutására összpontosítottak.11 Az egyik legfeldolgozot- tabb példa az 1705. évi első „szabad" polgármester-választáson vereséget szenvedett Franz Ignaz Bösingeré, akinek bukásáról és az ellenfél Sauttermeister győzelméről sokan írtak, de ezekből a munkákból a hivatali működésüknél többet alig tudhatunk meg, pedig a családtagjaik, családi kapcsolataik ugyancsak hatottak sorsuk alakulására.12 Általában nem tulajdonítottak a kutatók jelentőséget annak, hogy Franz Ignaz Bösingert és testvérét nem sokkal a bukása előtt nemesítették, bár az is igaz, hogy a címet soha nem használta még írásban sem. Pedig más megvilágításba kerül az a két ügy, amivel élete végén sikerült ellenfeleinek perbe fognia. Általában figyelmen kívül hagyták azt is, hogy a polgármester Bösinger - akiről pusztán a családneve alapján feltételezték, hogy magyarországi születésű és Bazin környékéről származott -, mégsem lehetett annyira homo novus, mivel a fivére, akivel a rokonsági kapcsolatot több történész egyenesen tagadja, szép karriert futott be a hadseregnél.13 Arról a Michael von Bösingerről van szó, aki többszörösen kitüntette magát a kurucok elleni hadjáratokban, előbb alezredesi rangot kapott, majd ezredesként kinevezték Szolnok parancsnokának.14 A budai városatya Franz Ignaz máig tisztázatlan halálának körülményeire továbbra is csak következtethetünk, de ezredes testvére tudakozódása a tanácsnál valamivel közelebb vihet a megoldáshoz. 1710-ben írásban többször szólította fel magyarázatra a budai tanácsot Franz Ignaz halála miatt és kérte megkínzóinak nevét, a szóhasználat (torquiren, Torquirung) elsősorban a nemeshez és polgármesterhez méltatlan elbánásra utal, nem pedig valódi kínvallatásra. A városatyák a kérdést azzal hárították, hogy ők nem járhattak el, forduljon inkább az Udvari Haditanácshoz, mivel az ügyben a császári hadbíró rendelkezett. Az egyébként Budán fogadó és háztulajdonos ezredes haragját a tanácsosok a nagy szőlője szomszédságában lévő, örökös nélkül elhunyt kisebb szőlődarab odaajándékozásával próbálták csillapítani.15 A gesztus kizárólag valamiféle békítő szándékra enged következtetni, hiszen az elhúzódó háború és a pestisveszély miatt anyagi csődbe került város másnak nemhogy nem adomá11 Schoen Arnold olasz nyelvű tanulmánya sem tipikus életrajz, hanem inkább az építőmester Venerio Ceresola pályafutásával és a korrajzzal foglalkozik. Az építőmester Ceresola egyébként döntő szerepet játszott a helyreállítási munkák szervezésében, mivel a Budai Kamarai Adminisztráció Építési Hivatalának élén állt. A Kamarai Adminisztráció bizalmasaként bekerült a budai tanácsosok közé, s 1699 decemberében, Sauttermeister lemondása után az adminisztrátor őt jelölte ki polgármesternek, a következő választásokig (1700 májusa) ő töltötte be ezt a pozíciót. Két leánya férje ugyancsak az építőiparban dolgozott, a család sorsa a következő nemzedékekben is követhető. Lásd Schoen, 1954., BFL IV.1002.a. 1699. XII. 18. III. köt. 145.; Az új polgármester beiktatása BFL IV.1002.b. 1700. V. 27.

12 Gárdonyi, 1916. 484-485., Kovács, 1941. 5-7., Bónis, 1962. 41-44., Pásztor, 1936. 184-188., Áldásy, 1906. 22-40, Tuza, 1999.31-33.

13 Nemesi levelét egyedül Kovács Lajos említi, aki ez alapján ismerteti a rokoni viszonyokat és tudja, hogy valójában Bajorországból érkeztek. Kovács, 1941.5-6.

14 Savoyai Jenő elismerő szavai von Bösinger alezredesről lásd AT-OeStA/KA ZSt HKR Prot-Exp. 1710. IX. Nr. 220. (Bd. 466. föl. 756.) kinevezése Szolnok parancsnokának lásd Uo. 1711. V. Nr. 85. (Bd. 465. föl. 413.), meghalt 1712. VII. előtt lásd Uo. 1712. VII. Nr. 59. (Bd. 476. föl. 442.), ezredesi pátense lásd Uo. HKR SR Best. Akten Nr. 4063. (1711. IV. 5.)

15 BFL IV.1002.a. 1710. X. 15. VIII. köt. 157,1710. XI. 12. VIII. köt. 170., 1710. XI. 21. VIII. köt. 172-173.

37