Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Géra Eleonóra: A 18 századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében
Közlemények nyozott, hanem a további értékesítés jegyében inkább telkeket vett el azoktól, akik a teleklevélben foglalt feltételeket nem teljesítették, s minden örökös nélküli ingatlan és ingóvagyonra azonnal lecsaptak. A másik Bösinger polgármesterrel kapcsolatos téves feltételezés az, hogy patikusi és polgármesteri tevékenységéből meggazdagodott. Hagyatékának vizsgálatából kiderül, hogy németalföldi származású felesége jelentős vagyont hozott a házasságba, s bár ifjabb éveiben Kollonich Lipót támogatása és az uralkodótól kapott kiváltságai miatt jól ment a patikaüzlete, idősebb korára ez valamiért - talán annyira a város ügyeire összpontosított - megváltozott, utolsó éveiben, patikáinak eladása után, a család ingatlanainak bérbeadásából és a fogadóikból éltek, amiket leginkább Bösingerné irányított, s a polgármester halála idején a vagyont roppant adósságok terhelték. Csődbe ugyan nem jutottak, de Bösingerné évekkel később is a hagyatéki ügyeket intézte úgy, hogy a tanács láthatóan igyekezett nehezíteni a dolgát. A Bösinger vagyon végül nem enyészett el, azt később az ezredes három kiskorú gyermeke örökölte, akiknek gyámja - és a katonai hatóságok - ugyancsak konfliktusba keveredett a tanácsosokkal.16 A Bösingerekéhez hasonló, újabb hosszas kitérőt nem teszek annak érzékeltetésére, milyen fontos a korszak egyes szereplőinek társadalmi-gazdasági beágyazottságát aprólékosabban elemezni, amennyiben lehetséges, csak említem a Bónis által bemutatott ugyancsak polgármester és tanácsos Johann Georg Unger botrányos válási ügyét, amit igen részletesen megismerhetünk a könyvéből. Itt sem volt haszontalan további kutatási szálakat keresni, mivel az ifjú özvegy (megh. 1752) és későbbi házasságaiból származó gyermekeinek további sorsa legalább olyan érdekes és tanulságos, mint a váláshoz vezető út - férfinak engedélyezett testi fenyítés mértéke, feleség kötelességei - és maga az eljárás.17 Bár a városatya Johann Unger kereskedő hagyatéki leltára is számos érdekességet rejteget, többek között egy teljes leltárát értékbecsléssel a boltjában árult termékekről, sőt, egyedül ebből az iratból rekonstruálhatjuk a korabeli boltok belső berendezését, de jóval teljesebb kép bontakozik ki, ha az egyébként ekkor már törvényesen külön élő asszony után nyomozunk. A munkát ebben az esetben segítette, hogy férje temérdek adóssága és kinnlevősége miatt az asszony még hosszú évekig intézte a hagyatéki ügyeket, s mivel egyben őt tekinthetjük férje legnagyobb hitelezőjének, ezért az ingatlanvagyont nem árverezhették el. Aki hajlandó több évnyi mutató nélküli tanácsülési jegyzőkönyvet oldalanként átnézni, az előbb-utóbb rábukkan Unger özvegyére és azonosítani tudja Dietz víziépítő-mérnök nejével. Az asszony azonban harmadszor is házasságot kötött, így a század derekán von Lichtenaunéként hunyt el. Évek teltek el mire a 18. századból megmaradt hagyatéki leltárak és végrendeletek egyenkénti tanulmányozásával fény derült arra, hogy von Lichtenauné nem más, mint a század elején elhalt Unger kereskedő neje. Az pedig már külön szerencse kérdése, hogy a két utóbbi házasságból maradt gyermekek nem értettek egyet anyjuk végrendeletével és megváltoztatták azt, a közben keletkezett iratok pedig magyarázatot adnak arra, hogy hová lett a 16 Géra, 2014. 260-264. 17 Lásd bővebben Géra, 2014. 256-259. 38
