Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Géra Eleonóra: A 18 századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében
Közlemények zárja le az alfejezetet. Az arányok kicsit meglepőek, lényegében másfél oldalban olvashatunk az ablakokról, három oldalban pedig a 20. századra elterjedt kultúrnövények betelepítéséről.7 Kétségtelen, hogy Pásztor Mihály könyvének megvan a maga sajátos bája, de a történettudomány mai elvárásainak nem felel meg, s ez az életmóddal kapcsolatos fejezetekre fokozottan igaz, a kötetben közölt árszabások azonban jól hasznosíthatók kiadott forrásként. Utolsóként a jogtörténész Bónis György Pest és Buda bírósági gyakorlatáról írt könyvét említeném, ami a címnél jóval többet kínál az olvasónak.8 Bónis kéziratának összeállítása előtt Dümmerth Dezsőhöz hasonlóan kiterjedt anyaggyűjtést végzett, ugyancsak darabszinten igyekezett átolvasni a kérdéskör feltárásához szükséges iratanyagokat Budapest Főváros Levéltárától az Országos Levéltárig. A törvényszéki anyagok egyébként is nagyszerű terepet kínálnak a hétköznapi élet kutatásához, s ezt Bónis György nem hagyta figyelmen kívül. Ha nem is egzakt módon, de a sorok között olvasva - ez egyben szinte forráskiadvánnyá teszi a munkát - sok finom részletet szerezhet a figyelmes olvasó a vizsgált korszak emberének gondolkodásáról, mentalitásáról és életkörülményeiről. Különösen érdekesnek tartom a családjogi kérdéseket tárgyaló részt, mivel ez az egyetlen munka, ahol bármit is megtudhatunk a családon belüli nemi szerepekről, nők és férfiak, szülők és gyermekek egymáshoz való viszonyáról.9 Lesz-e történelmed Johann Eckher?10 Feltétlenül érdemes továbbgondolni az előző fejezet zárógondolatát és alaposabban körbejárni a kérdést, vajon lehetséges-e életrajzot, családtörténetet írni a 18. században élt pest-budaiakról. Bónis György és Dümmerth Dezső munkájának értékét akkor értjük meg igazán, ha kellőképpen hangsúlyozzuk, hogy az újratelepült Pest-Buda családjairól, ezek további sorsáról, felemelkedéséről vagy bukásáról végeredményben alig tudhatunk meg valamit a szakirodalomból, még a polgármesterek életének, családi hátterének feltárása sem történt meg. Ez azonban nem véletlen, ugyanis a forrásadottságok egyáltalán nem kedveznek az ilyen jellegű vállalkozásoknak. A legtöbb adatot törvényszerűen a városi hierarchia élén álló személyek, vagyis a belső tanácsosok és polgármesterek életére találni, ezért a lehetőségek vizsgálatát velük kezdjük. A témával foglalkozó kutatók majdnem kizárólag a 7 Pásztor, 1936. 258-263. 8 Bónis, 1962. 9 Bónis, 1962. 273-298. 10 A Kovács János vagy a John Smith analógia alapján Johann Schmidt-et kellett volna írni, de a Buda kutatásával foglalkozó történészek általában a Johann Eckher névvel kerülnek bajba, mert a 18. század elején legalább négy felnőtt korú, polgárjogot szerzett és egy polgárjog nélküli Johann Eckher élt egyszerre a városban: egy fürdős, egy fogadós, egy fakereskedő, egy asztalos és egy csizmadia. A hatodik a legnevezetesebb, a belső tanácsos Johann Eckher fürdős kiskorú fia és későbbi örököse. Azt, hogy nevezett személyek közül, ki volt a horvátvárosi esküdt vagy a fertálymester, lehetetlen megmondani. 36
