Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Irodalom - Molnár Antal: A zágrábi püspökség és a magyarországi katolikus egyház a 17 században METEM, Bp , 2012 (METEM Könyvek 77 ) (Ismerteti: Varga Szabolcs)
Irodalom ban néhány témát - például a kiegyezést követő együttélést, majd a második világháború során elkövetett súlyos atrocitásokat - leszámítva a világtörténelem eseményei közé utalta az itt zajlott eseményeket. Az elmúlt két évtizedben azonban ez megváltozott, és egyre több, a horvát-magyar együttéléssel foglalkozó kutatás látott napvilágot, amelyek súlypontja a 16-18. századra került. Ez érthető, hiszen akár a Hódoltság, akár a Magyar Királyság Habsburgok kezén maradt országrészek egy közös teret alkottak, függetlenül attól, hogy melyik mai ország területén fekszenek. Ez igaz az élet szinte minden területére, így az egyházi köz- igazgatásra is. Molnár Antal a Magyar Tudományos Akadémia kutatója és a Római Magyar Akadémia vezetője. Egyháztörténész, aki számos könyvet publikált már a kora újkori balkáni és Kárpát-medencei katolikus egyházszervezet történetéből. Számos tanulmánya megjelent francia, olasz, német és horvát nyelven is. Molnár legújabb könyve a zágrábi püspökség 17. századi történetének fő kontúrjait vázolja fel. A téma logikusan következik a tudományos pálya eddigi állomásaiból. Ahogy ezt az előszóban maga a szerző megfogalmazta: „A hódolt Magyarországon és a Balkán-félszigeten működő katolikus egyházi struktúrák szisztematikus, intézménytörténeti és területi alapú vizsgálata során jutottam el a zágrábi püspökök szlavóniai joghatóságának problémájához." A Zágrábi Érseki Levéltárban és a Vatikánban talált források szinte kényszerítették a szerzőt, hogy elkészítse ezt a kötetet. Molnár munkája komoly hiányt pótol. A zágrábi püspökség ugyanis bár a magyar egyházszervezet egyik fontos része volt, magyar nyelvű szakiroda- lom alig olvasható az egyháztartomány életéről. Pedig a kora újkori zágrábi püspökök komoly befolyással bírtak az országos politikában, tisztségük révén ugyanis a királyi tanács tagjai voltak. A püspökök közül többen eljutottak a győri, egri egyházmegyék élére, sőt, alkalmasságuk esetén akár a kalocsai érseki kinevezést is megkaphatták. Végignézve a zágrábi püspökök névsorát Erdődy Simontól (Simun Erdődy) Mikulich Sándorig (Alexander Mikulic), csupa befolyásos egyházfőt és politikust látunk, akik a magyar politikai életben is komoly szerepet játszottak. E szemszögből Molnár munkája a horvát történet- írás számára is fontos szempontokat közvetít. A kora újkori zágrábi püspökség és püspökök története a magyarországi katolikus egyház történetébe ágyazva értékelhető igazán. A kötet többet nyújt, mint amennyit a cím elsőre ígér. Az első fejezetben a szerző ugyanis áttekinti a püspökség középkori viszonyait és a magyar egyház- szervezetben betöltött helyét. Ezután összefoglalja 16. századi oszmán hódítás során bekövetkező változásokat. Ebből megtudjuk, hogy a rendszeres hadi események elpusztították az egyházmegye keleti területeit, a veszteség meghaladta az összterület kétharmadát. Ezen a vidéken a teljes plébánia- és kolostorhálózat megsemmisült. A gazdag püspöki uradalmak elvesztése komoly csapást jelentett a zágrábi püspök fölesúri jogaira. Jövedelmei megcsappantak, a 17. századra alig tizedére estek vissza. A megmaradt birtokokra ortodox vlachok költöztek, akik nem akarták elismerni a püspökök földesúri joghatóságát. Ennek megoldása fontos feladat volt, és ezért a 17. századi zágrábi püspökök mindent meg tettek, hogy visszaszerezzék a birtokaik feletti irányítást. 335
