Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Irodalom - Bubryák Orsolya: Családtörténet és reprezentáció A galgóci Erdődy-vár- kastély gyűjteményei MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Bp , 2013 (Ismerteti: Varga Szabolcs)
Irodalom len kibogozni, de az elszórt adatokból egy nagyon tudatos dinasztikus program rajzolódik ki, amelyben Bakócz minden családtagnak szerepet szánt. Apró elírás található a 43. oldalon, hiszen Bakócz természetesen nem 1594-ben, hanem 1494- ben látta vendégül Ulászló királyt Egerben. A szerző érdeme, hogy a hatalmas Bakócz szakirodalom ellenére tudott újat mondani, és különösen jól sikerült például Bakócz tárházának a bemutatása, amelyből kiderül, hogy milyen kincsek voltak az érsek birtokában (45-69. o.). Szintén figyelemre méltó az érsekhez köthető könyveknek a legújabb szakiroda- lom alapján való bemutatása, és izgalmas meglepetés, hogy Hunyadi Mátyással ellentétben Bakócz mennyire nem látta meg a könyvekben a reprezentációs lehetőséget. A második nagy fejezet a „Monumenta pietatis familiae Erdődy" (75-115. o.) címet kapta és ebben a szerző a galgóci várkápolnán keresztül mutatja be a családi ősök kegyes vallásosságának emlékeit. Ennek központi eleme az 1480-as években gótikus stílusban készült Galgóci Betlehem, amelyet a hagyomány szerint Bakócz Mátyástól és Beatrixtól kapott ajándékba. Az alkotás valójában a pozsonyi Szent Márton-templom főoltára volt, ám a mítosz miatt mégis a családi reprezentáció központi elemévé vált, miképpen Rajcsányi Adám a címben olvasható felirattal készült festménye, amelyet Bubryák ikonográfiailag rendkívül izgalmasan elemzett. A fejezet nagyobbik része Erdődy Tamás (1558-1624) horvát-szlavón bán me- cénási tevékenységét ismerteti. Mivel ő volt a galgóci gyűjteményt megalkotó ükapja, így a programban fontos szerepet játszott, ezért egy részletes életrajzot kapunk róla. Számos tisztsége mellett Erdődy Tamás karrierje csúcsán 1619-ben bekerült a mantovai Megváltó Jézus Krisztus Szent Vére lovagrend tagjai közé. Neki sikerült visszaszereznie a Zrínyiektől Vörösvár, Vép és Monyorókerék várakat, ezzel pedig a családi birtokok nagy védelmezőjének számított az utódok szemében. Erdődy Tamás a birtokain komoly építkezéseket folyatott, Varasdon, Jasztrebarszkón és a Császárvár melletti Klanyecen is jelentős átalakítások fűződnek a nevéhez. Sajnos a varasdi Erdődy kincstárból ennek ellenére semmi emléktárgy nem került bizonyíthatóan Galgócra, ez pedig a szerzőnek az Erdődy Tamáshoz fűződő vonzalmát bizonyítja, ugyanis a máshol oly határozott perspektíva itt megbicsaklott, mivel nem a gyűjtemény, hanem a családtörténet indokolta e jelentős politikai szereplő bemutatását. A fejezet arra is bizonyíték, hogy mivel Erdődy Tamás mecenatúrjának egy része a Felvidéken készült és maradt fenn, mint például a Keresztelő Szent János oltártöredék vagy a szomolányi vár- kápola oltára, így csak a korabeli monarchia egészére vetítve lehet feltárni az Erdődyek történetét. A III. nagyfejezetben (115-227. o.) jutunk el a kötet központi gondolatáig, azaz a galgóci gyűjtemény egyes elemeinek a részletes bemutatásáig. Három alfeje- zetben olvashatunk a kincstárról, a női ágon keresztül bekerült és az ismeretlen eredetű tárgyakról. A szerző itt kilépett az eddigi tematikából és a gyűjtemény provenienciája felől tárgyalta a kérdést. Először a család egyenesági leszármazásán keresztül igyekezett bemutatni az egyes tárgyak eredetét. Bubryák bizonyította, hogy az Erdődyek viszonylag későn kezdték el a családi reprezentációban használni ezeket a drága alkotásokat. Kezdetben csupán ingóságként, gyorsan 332
