Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Irodalom - Bubryák Orsolya: Családtörténet és reprezentáció A galgóci Erdődy-vár- kastély gyűjteményei MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Bp , 2013 (Ismerteti: Varga Szabolcs)
Irodalom A kötet harmadik egységét képezi azoknak az utaknak a bemutatása, amelyet az egyes arisztokrata családok választottak a bécsi udvarba történő eljutás és meggyökeresedés során. A Batthyány (Koltai András), a Dietrichstein (Rostislav Smísek), a Pállfy (Anna Fundárková), a Nádasdy (Torna Katalin) és a Schwarzenberg (Rostislav Smísek) családok bár egy szinten nem említhetők a Habsburg Monarchia arisztokráciáját szemlélve, a tanulmányokat megismerve azonban láthatók azok a technikák, amelyek egy család udvari felemelkedését elősegítették. A házassági politika, a folyamatos udvari jelenlét, a karrierlehetőségek szerencsés és maximális kihasználása sok más egyéb ok mellett mind-mind erősítették az adott család udvari szerepét. Az ebbe blokkba tartozó tanulmányok között kivételt csak Langenfels egykori lakáj lehetőségeinek (Vaclav Bűzek), valamint az eredetileg nürnbergi, de később Erdélyben meghonosodott Haller család udvarhoz fűződő kapcsolatainak (Szabó András Péter) elemzése képez. Néhány szubjektív észrevétellel zárja le a recenzens az ismertetést. Az egyik észrevétel - azok számára, akik hiányolnának valamit a kötetből -, hogy tanulmánykötetről lévén szó, szükségszerűen nem tartalmazhatja az ebben a bonyolult relációban felmerülő mindahány kérdés részletes kibontását. A tanulmányok ugyanakkor újabb kérdéseket vetnek fel és mindenképpen új vizsgálatokra ösztönzik a téma iránt érdeklődő fiatal kutatókat. Irányt mutatnak ugyanis, segítenek ebben a meglehetősen bonyolult világban eligazodni és segítségükkel az újabb kutatások még több részkérdést bonthatnak ki a jövőben. Talán nem véletlen, hogy a korabeli arisztokrácia tevékenységén keresztül ismerjük a kora újkori uralkodói udvar működését. A nemesség felső rétegéről őrződött meg ugyanis a legtöbb forrás a levéltárban (mégha a kutatók olyakor ezt bántóan kevésnek is találják!). A különböző társadalmi rétegek közül ugyanis még mindig ez a réteg hagyta a legtöbb nyomot az európai levéltárakban, már ami a 16-17. századot illeti. (Ez persze nem meglepő, hiszen az írásbeliség alapvetően hatalomhoz kötött, de ugyanakkor pénzkérdés is ebben az időszakban, tehát a levéltárak is nagyobb eséllyel őriznek meg tőlük összefüggő iratanyagot.) így sokrétű vizsgálatra van lehetőség az arisztokrácia esetében, akinek udvari jelenlétére, szerepére a kötetben kiváló példákat találhatunk. Oross András CSALÁDTÖRTÉNET ÉS REPREZENTÁCIÓ. A GALGÓCI ERDŐDY-VÁRKASTÉLY GYŰJTEMÉNYEI Bubryák Orsolya MTA BTK, Művészettörténeti Intézet. Budapest, 2013. 542 oldal Sok tekintetben példa nélkül áll Bubryák Orsolya művészettörténész könyve, amely rendkívül igényes külsővel jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének kiadásában. A történészek, művészettörténészek mellett az újkori arisztokrácia életmódja és a mára letűnt világ ízléses tárgyai és emlékei iránt érdeklődők is elégedetten tehetik majd le ezt a kötetet, amelyből 328
