Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Irodalom - Die weltliche und kirchliche Elite aus dem Königreich Böhmen und Königreich Ungarn am Wiener Kaiserhof im 16 -17 Jahrhundert Herausgegeben: Anna Fundárková und István Fazekas Wien, 2013 (Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien Bd VIII ) (Ismerteti: Oross András)
Irodalom egészén. A Habsburg Monarchia uralkodójának bécsi udvara, mint társadalmi, politikai és kulturális központ a nemesség számára az új hatalmi központot jelentette, amelyhez valamilyen szinten közeledni szeretett volna. Mindez olyan új kihívást jelentett, amelynek keretében eltérő kulturális beállítódásokat is le kellett győzni a földrajzi távolság mellett. A korabeli nemesség felső és közép rétegének igyekezete a hatalmi központ felé teljesen természetes reakció az adott kihívásra. Ma sincsen mindez másképp, hiszen az országok és az egyének is igyekeznek, több-kevesebb sikerrel, közeledni a vélt vagy valós hatalmi centrumok felé. Külön utak, eltérő elképzelések - ahogy ez a 16-17. századi magyar történelemből is ismert mindig voltak és vannak, ez szintén emberi, történelmi sajátosságnak tekinthető. A gyakran hangoztatott birodalmi integráció mellett az udvar egyúttal a társadalmi felemelkedés egyik lehetőségét is magában hordozta és ezt sokan szerették volna kihasználni. Érdemes kitérni a tanulmányok legfontosabb aspektusaira és kérdésfelvetéseire. Fontos kiemelni, hogy sok esetben az arisztokrácia tagjai nem tartózkodtak az udvarban, ügyeiket ágenseik útján intézték. Egy-egy ilyen ágensi levelezésből remekül lehet az udvarban zajló folyamatokat rekonstruálni, sajátos bepillantást engednek annak mindennapjaiba. Az ágensek - akik sokszor az egyes udvari kancelláriák alkalmazottaiból kerültek ki - olykor akár több személyt, esetleg várost képviselhettek, így szerepük mindenképp érdemes további vizsgálatra. Az arisztokrácia udvari érdekérvényesítése különböző útjainak feltárása szintén egy fontos kutatásai irány, amely csak speciális források bevonásával lehetséges. Fazekas István éppen ebből a szempontból vizsgálja a Magyar Királyi Kancellária 16-17. századi udvarbeli szerepét, míg Tusor Péter egy unikális forrást közöl 1621- ből, amely közeli bepillantást enged, hogy egy pápai diplomata miként látta a bécsi udvart. Talán az egyik legszembetűnőbb, hogy sem a magyar, sem a cseh nemesség nem lépett fel egységesen. Vaclav Búzek a cseh nemesség különböző útjait vizsgálja, míg Pálffy Géza a magyar nemesség bécsi udvari jelenlétét veszi számba. Olykor-olykor közös fellépésre is sor került, de ezek sokkal inkább a közös egyéni érdekek érdekében történő fellépésnek tekinthetők, mint hosszú távú együttműködésnek. A kötetben olvasható egy blokk, amely ráirányítja a figyelmet a bécsi udvar és a magyarországi nemesség közötti interakciókra. Oborni Teréz a rendi politika aspektusait tárta fel Bethlen Gábor és a császári-királyi udvar közötti kommunikációban. Etényi Nóra ugyanakkor ráirányítja a figyelmet a Habsburg propagandára Magyarországon, amelyet I. József magyar királyi koronázása kapcsán bont ki. Különleges erényét képezi a kötetnek, hogy nemcsak a bécsi udvart veszi górcső alá, de a magyarországi és csehországi arisztokrata udvarokat is. A tanulmányok révén összevethető a nagypolitika színtere: az uralkodói udvar és a regionálisan nagyon is meghatározó főúri udvarok. A különböző jelentéseket hordozó udvar fogalomnak újabb aspektusait ismerjük meg Koltai András tanulmányában, aki a 17. századi főúri udvarok magyarországi szerepét tekinti át. Hasonló csehországi vizsgálatot Diana Duchonová és Jirí Kubes végzett. 327
