Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Irodalom - Rauchensteiner, Manfried: Der Erste Weltkrieg und das Ende der Habsburgermonarchie 1914-1918 Böhlau Verlag, Wien - Köln - Weimar, 2013 (Ismerteti: Szabó Csaba)
Irodalom problémák, a munkások panaszai miatt. Egy gyorsan lezárható háború illúziója már végleg elszállt. A frontokon egymást követték az offenzívák és a csaták (az Isonzónál). Szerbiát térdre kényszerítették a negyedik offenzívában (477. oldaltól) az egyesített német, osztrák-magyar és bolgár haderők August von Mackensen vezetésével, majd 1916 elején Montenegro is kapitulált (491. oldaltól). A keleti fronton az oroszok beindították a „Bruszilov-offensívát" (1916. június 4.), áttörték a Monarchia védvonalát és sikeresen törtek előre már Bukovinában is (augusztus elején). A keleti front új főparancsnokot kapott Paul von Hindenburg személyében (541. oldaltól). Augusztus 27-én Románia hadat üzent a Monarchiának és a román csapatok betörtek Erdélybe. Manfried Rauchensteiner nemcsak a hadiesemények pontos leírását adja, de rendre beiktat könyvébe egy-egy elemző fejezetet is, amelyekben mások mellett a hátország helyzetét (429. oldaltól), a hadigazdálkodást és a háború finanszírozásának kérdését (577. oldaltól) is alaposan megvilágítja. Közben lelkiismeretes krónikásként követi a világháború történetét: 68 évnyi kormányzás után, 1916. november 21-én meghalt az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója, I. Ferenc József. Utódja Habsburg-Lotaringiai I. (IV.) Károly lett (631. oldaltól). Az év végén a központi hatalmak békefelhívást intéztek az Antant hatalmak felé, amelyet azok január 10-én, mint komolytalan és álságos ajánlatot visszautasítottak (695. oldaltól). Kétségbeesett vállalkozás a németek korlátlan tengeralattjáró-háborúja (700. oldaltól). A központi hatalmak, és főleg a Monarchia némi levegőhöz jutott 1917 tavaszán az oroszországi (februári) forradalomnak köszönhetően (717. oldaltól). Kerenszkij hadügyminiszter július 1-jén (orosz időszámítás szerint június 18.) ugyan még általános támadást rendelt el, de az hamarosan összeomlott (771. oldaltól). Az októberi események viszont a központi hatalmak munkásai körében hatottak. A Monarchia szempontjából is fontos, de a magyar történelem későbbi alakulására mindenképpen hatással volt Tisza István magyar miniszterelnök és kormányának május 23-i lemondása (765. oldaltól), majd az azt követő állandósult kormányválságok (Esterházy Móric és Wekerle Sándor rövid életű kormányai). Októberben kezdetét vette a tizenkettedik isonzói csata, „Waffentreue" (fegyverhűség) hadművelet, amelynek végén a központi hatalmak Caporettónál áttörték az olasz védelmet. Az offenzíva, mindkét oldalon elszenvedett óriási áldozatok árán jelentős hadászati sikert hozott a monarchiabeli és német csapatoknak, de az áttörést csak pirruszi győzelemnek lehet tekinteni. Az olaszok az Isonzótól a Piaveig hátráltak, de a remélt összeomlás nem következett be. Az olasz hadsereg továbbra is lekötötte az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének jelentős részét (805. oldaltól). Az év végén ráadásul a Monarchia az USA-val is hadiállapotba került, bár ez inkább jelképes volt (827. oldaltól). Rauchensteiner ugyan csak követi az eseményeket, de a kötet szerkesztésekor kiváló dramaturgiai érzékkel illesztette egymás mellé az egyes fejezeteket. Az olvasót biztos kézzel vezeti a Monarchia frontvonalai között, szinte apokaliptikus látomás elevenedik meg, amelyet a szerző csak fokoz olyan betétekkel, mint a fogoly- és internálótáborokról (835. oldaltól), vagy a hátországi sztrájkokról (905. oldaltól) szóló részek. A felfokozott és kiégett, frusztrált háborús hangulat 321
