Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Irodalom - Rauchensteiner, Manfried: Der Erste Weltkrieg und das Ende der Habsburgermonarchie 1914-1918 Böhlau Verlag, Wien - Köln - Weimar, 2013 (Ismerteti: Szabó Csaba)
Irodalom kiegészítő epizódjai ezek, akárcsak az erőtlen béketapogatózások (879. oldaltól), amelyekhez Wilson amerikai elnök pontjai és a breszt-litovszki tárgyalások szolgáltatják a kulisszát. Zárásként a központi hatalmak végső vergődésének lehetünk tanúi nyugaton a Marnenál, és az olasz fronton egyaránt. Júniusban osztrák-magyar támadás indul a Piavenél (952. oldaltól), amely súlyos emberáldozatokkal járt (Rauchen- steiner 118 ezer főre teszi az áldozatok számát, 960. oldal). A kudarc felgyorsította a Monarchia erőinek összeomlását, vereségét. Az októberi olasz áttörés a Piavenél már a háború végét hozta el (1039. oldaltól). Közben a hátországban az általános elégedetlenség háborúellenes tiltakozásokhoz vezetett; megkezdődőt a hadsereg szétesése. Ez már a birodalom haláltusája. Az értelmetlen háború szimbóluma az SMS Szent István, az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének Tegetthoff-osztályú csatahajójának sorsa és tragédiája (1014. oldaltól). A hajót a Ganz-Danubius Fiumében lévő hajógyárában építették, és 1915-ben állították hadrendbe. A háború alatt a pulai kikötőben horgonyzott, csak lőgyakorlatok idején futott ki a tengerre. Első és egyben utolsó harci bevetésére 1918. június 9-én éjjel került sor. Egy kötelék tagjaként az Otrantói-szorosban lévő tengerzár feltörését kapta parancsként. Június 10-én hajnalban az olaszok észlelték a Szent Istvánt és a Tegetthoff nevű testvérhajóját. Megtámadták a csatahajókat, 500 méterről motorcsónakból két torpedót lőttek ki a Szent Istvánra. A kazánházat találták el. A hajó alig három óra alatt elsüllyedt. Az 1087 főnyi legénységéből 85 matróz és négy tiszt vesztette életét. Október elején Burián István, a Monarchia külügyminisztere békeajánlattal fordul Wilson amerikai elnökhöz. Az erózió feltartóztathatatlanná vált: október 23-án Budapesten megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, október 31-én Budapesten kitört az őszirózsás forradalom. Károlyi Mihály lett az új miniszterelnök. Ugyanezen a napon néhány katona meggyilkolta Tisza Istvánt (1045. oldal). A Monarchia és az antant képviselői november 3-án aláírták a fegyverszünetet (1048. oldal). A széthulló Monarchia öntudatra ébredő népeivel, demoralizált katonákkal teltek meg a pályaudvarok. Lövöldözések, öngyilkosságok, halottak a vágányok mentén. Mindenki hazafelé tartott: az egyik erre, a másik arra. Még egy kézfogás, és hosszú évek barátsága szakadt meg. Beteljesedett... Manfried Rauchensteiner könyve nem könnyű olvasmány, pedig a stílusa világos, érthető irodalmi német. A tartalom miatt súlyos a mű. Hat az olvasóra, a tömény tárgyilagos tények éppúgy, mint a tudatos szerkesztés. Nehéz letenni, mert a szerző az olvasó érdeklődését folyamatosan fenntartja a történet biztos kezű vezetésével. A világtörténelem négy meghatározó éve. Az események középpontjában az Osztrák-Magyar Monarchia részeként nem mellékes szereplő Magyarország. A művel kapcsolatban talán ez az egyetlen komoly hiányérzet. Viszonylag marginálisan jelenik meg benne a magyar politika és hadtörténet. Rauchensteiner kizárólag az idegen nyelvű magyar szakirodalmat használja néhány szerzőtől (pl. Galántai József, Gonda Imre). Ja, kérem, az osztrák szerző világnyelveken olvas és egy világnyelven ír. Tehát, azt tudta felhasználni nagy szintetizáló mű322
