Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Irodalom - Az 1712 évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével Forgó András (szerk ) Pannonhalmi Főapátsági Levéltár - A Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára, Pannonhalma-Veszprém, 2013.
Irodalom ábrázolják az 1712. évi országgyűlés tárgyalásait: egy külföldi katolikus résztvevő szemszögéből, aki érthető okból elsősorban a katolikus klérushoz, valamint a szerzetességhez kötődő témákra figyelt oda. Főleg ezért különösen fontos forrás ez Forgó András számára, aki nemcsak a magánnapló-kiadással, hanem kutatott témáját tekintve is hiánypótló munkát végez, hiszen rajta kívül nemigen akad a 18. századi szerzetesség politikai szerepének magyarországi kutatója. Munkája ez által a 18. századi országgyűlések és rendi politika történetének tágabb kérdéskörébe, sőt a német nyelvterületen a legkurrensebb kutatási témák közé tartozó politikai kultúrtörténet tárgyába tartozik.. Emiatt is igen örvendetes, hogy — ahogyan az minden forráskiadvány esetében követendő példa lenne — a jelen kötet is terjedelmes bevezető tanulmánnyal, sőt tanulmányokkal együtt látott napvilágot. Forgó András ugyanis a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójaként — mint jó pedagógus — a fiatalabb, általa képezett generációt is bevonta a munkába: doktori tanítványa, Hende Fanni dolgozata a 18. századi királykoronázásokról szintén bekerült a kötetbe. A latin nyelvű forrás szemelvényes magyar fordítása is részben Hende Fanni, részben az egyetemen frissen végzett másik két szakember, Hajdú Vera és Szádoczki Bálint munkája. Sőt, Forgó a még fiatalabb történészjelöltekre is gondolt: a szöveg magyar fordításának szemelvényes formában való, a politikai tárgyú szakaszokra kiterjedő megjelentetése által a latin nyelvben kevésbé járatos érdeklődők is megismerkedhetnek a forrás leglényegesebb részével, a kötet tehát a felsőoktatásban tanulók számára is haszonnal forgatható. Üdvözlendő ugyanakkor, hogy a magyar változat mintegy másfélszeresére terjedő latin eredeti szöveget teljes terjedelemben közli, hiszen így a 18. század kutatóinak a forrás egésze a rendelkezésére áll, szerzetességtörténeti és még további vonatkozásaival együtt. Forgó András bevezető tanulmánya „Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában" címmel 56 oldalon valóban bevezeti az olvasót a kötet témájába. Teszi ezt három síkon is: a szakirodalom és maga a kiadott forrás, a címben jelölt egyházi politika, valamint a rendi politika szimbólumai, vagyis a politikai kultúrtörténet egy fontos kérdése tekintetében. Ez utóbbit nemcsak a Magyarországon a közelmúltban felvirágzott hasonló tárgyú kutatásokra (a 16-17. század esetében Pálffy Géza, a 18. századra nézve pedig Szíjártó M. István meghatározó munkáira) építi, hanem a német nyelven lerakott elméleti alapokra is (Gerhard Göhler, Barbara Stollberg-Rilinger, Birgit Emmich). Mégsem marad pusztán az elvont konstrukciónál, hanem az 1708-1715. évi országgyűlésről rendelkezésre álló adatok révén tartalommal tölti meg a modernkori történészek által kialakított értelmezési kereteket. A rendi politika szimbólumainak Forgó az első, négy alpontra osztott fejezetet szenteli, méghozzá az 1708-1715. évi országgyűlés 1712. évi ülésszaka vonatkozásában. A rövid elméleti bevezető után először az országgyűlés előkészítése kapcsán a bécsi udvar és a magyar rendek közötti, Rákóczi-szabadságharcot követő kölcsönös megbékélés szimbólumait mutatja be: III. Károly magyarok felé tett gesztusait és a magyar politikai vezető réteg köszöntő beszédeit. Ezt követi a koronázási hitlevélről mint a rendi dualizmus szimbólumáról, majd magáról a koronázásról mint az uralkodó elfogadásának szimbólumáról szóló szakasz. 314
