Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Irodalom - Az 1712 évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével Forgó András (szerk ) Pannonhalmi Főapátsági Levéltár - A Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára, Pannonhalma-Veszprém, 2013.
Irodalom Ezek - a király és a magyar rendek közötti erőpróbák lévén — a határok kölcsönös kipuhatolására és kijelölésére voltak alkalmasak, mivel a magyar rendiség 1687 után sem mondott le arról, hogy kinyilvánítsa beleegyezését az örökös király trónra lépéséhez. Végül a továbbiak megértéséhez elengedhetetlenül szükséges negyedik alpontban a rangsorrenddel, praecedentiával kapcsolatos viták természetéről olvashatunk kimerítő ismertetést, amelyek a korabeli politikában a társadalmi és politikai erőviszonyok szimbólumaiként nagyon is bevettek voltak. Aki ugyanis egy-egy ceremónián az ülésrendben előrébb kapott helyet, a rendi táboron belül is előkelőbb pozícióval rendelkezett. Forgó ezen a ponton 17-18. századi nemzetközi példákkal világítja meg a kérdés fontosságát, hogy azután a magyar esetekre és a korabeli megoldási lehetőségekre rátérve teljessé tegye az olvasó bevezetését ebbe a mai ember számára egyáltalán nem magától értetődő témába. A tanulmány második és harmadik fejezete szól a címben megjelölt egyházi politizálásról, de mindkettő speciális irányból közelíti meg a kitűzött célt. A második fejezet az 1708-1715. évi országgyűlésen központi helyet kapó vallásügyi viták felől, a harmadik pedig az országgyűlés szerzetesi résztvevőinek szerepe szempontjából. Előbbit Forgó a konfesszionális rendiség belső harcaként ábrázolja: megelevenednek a katolikus és a protestáns rendek részleges gyűlései és összecsapásai előzményeikkel és kifutásukkal együtt. Ez a szerkezet némileg elővételezi a harmadik fejezet módszertanát, amely az egyes alpontokban következetesen érvényesülve könnyen áttekinthetővé teszi ezt a szakaszt. A szerzetesrendek politikai szerepéről szólva először a politikába bekapcsolódó birtokos rendek, a bencések, ciszterciek és premontreiek, valamint az egykori apátságok tulajdonjoga miatt az országgyűlésen részt vevő jezsuiták és a magyar alapítású rendként szintén meghívott pálosok török hódítás utáni újjáéledését, fellendülését mutatja be a szerző. Ezt követően azok a legfontosabb politikai kérdések kerülnek tárgyalásra, amelyekben a szerzetesek közvetlenül érintettek voltak, így a részvételi jog és a meghívás kérdése, a jezsuita rend jelenléte, valamint a praecedentia-viták. Az említett közös módszertan abban áll, hogy miután Forgó a szakirodalom, a kiadott források, valamint az általa ismert további elszórt levéltári anyag alapján vázolta az adott téma megjelenését az országgyűlés egészén, a kötetben kiadott forrásra támaszkodva összefoglalja az 1712. évi ülésszakon ezzel kapcsolatban történteket, egymás mellé állítva azokat más erre vonatkozó adatokkal, végül bemutatja az egyes ügyek kifutását és utóéletét, sőt európai párhuzamokat is felvonultat. Forgó harmadik nagy témája a tanulmány elején és végén a vonatkozó szak- irodalom rövid áttekintése, valamint a kiadott forrás kritikai bemutatása. Amint ugyanis fent érintettük, az 1712. évi ülésszakra vonatkozóan az ismert magánnaplók állításai szinte egyáltalán nem egyeztethetők össze, így P. Engelbert Hermann írása fontos kontroliforrásként használható. A tanulmány negyedik fejezete ezért ütközteti ezt Lányi Pálnak a már egy évszázada nyomtatásban rendelkezésre álló naplójával, és megállapítja, hogy az események menete szempontjából a szerzetes ezt a beszámolót igazolja, nem pedig a két bihari követ gyökeresen eltérő rekonstrukcióját. Részvételi idejéből és hozzáállásából adódóan a 315
