Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Mérleg - Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011-2014)

Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményénekfeldolgozása és digitalizálása

modványon.59 Az 1630:XXX. te. szerint egy címeradományhoz a kérvényezőnek három királyi tanácsos vagy valamelyik vármegye ajánlását kellett megszereznie. Ez azonban a fennmaradt ajánlási záradékok alapján nem mindig történt így, noha az, hogy esetenként kiket és miért őket kérték fel a folyamodók, és kik adták meg nekik támogatásukat, még további kutatást igényelne. A közbenjárókat olykor - többnyire az erdélyi adományokban - még a kiadott oklevél szövegében is megnevezték,60 de sokszor - általában a magyar armálisokon - a lehajtott plica alsó szélén sorolták fel a támogatókat.61

A címeradományozás kezdetei óta többnyire a harctéren nyújtott teljesítményt jutalmazták, de előfordultak a királynak tett személyes szolgálatokért adományozott címerek is, azonban a narratiók ritkasága miatt viszonylag kevésszer tudjuk megállapítani, hogy milyen érdemekért részesült az illető adományban. A törökkorban, a legtöbb esetben továbbra is a katonai szolgálatokért nemesítettek, amire a címerek nagyon nagy hányadában szereplő vitézek, lovas katonák, levágott török fejek, kardok és más ehhez hasonló címerképek is utalnak. A narratiók csak a 18. században kezdenek tömegessé és részletesebbé válni, információt adva a jutalmazott érdemekről. Innentől, a folytonos háborúzás korának letűn- tével megszaporodik a megadományozott állami és törvényhatósági tisztviselők, a megyei és városi tisztségviselők, postamesterek, orvosok száma, de persze változatlanul sok a katona. Később kereskedők, gyáriparosok, tudósok (például Schwartner Márton,62 Rumbach Sebestyén63 és mások) is kaptak armálisokat. A 19. századra egyre nagyobb százalékban részesültek adományban polgári személyek, és egyre gyakrabban gazdasági területen szerzett érdemekért.

Visszatérve a folyamodványokra, a kért címert általában nem írták le bennük, hanem a „haec arma infraseripta" kifejezéssel utalva rá, megfestették az irat alsó

59 Pl. „Commendatur humillime Maiestati Vestrae sacratissimae introseriptus supplicans per me Wolff- gangum Esterhazy" (A belülírott folyamodó legszentebb Felségednek általam, Esterházy Farkas által alázatosan ajánltatik) - MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 864/b.; „Recommendat Maiestati Vestrae sacratissimae introseriptum supplicantem, velut benemeritam personam, universitas magnatum et nobilium districtus minoris Honthensis" (Felségednek ajánlja a belülírott folyamodót, mint érdemdús személyt Kis-Hont kerület mágnásainak és nemeseinek egyeteme) - MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 1001/b.

60 Pl. „ad fide dignam et gratiosam generosi Michaelis Tholdalaghi de Ercze sedis Siculicalis Marus supremi iudicis regii informationem et commendationem" (a nemzetes eresei Toldalaghi Mihály marosszéki főkirálybíró hitelt érdemlő és kegyes tájékoztatására és ajánlására) - MNL OL R 64 - 1. tétel- No. 283.; „magnifici Stephani Kouachioczi consiliarii ac cancellarii nostri nobis pro parte strenui Georgii Szakaczi alias Horuath de Keozegh singularem intercessionem factam" (nagyságos Kovacsóczy Istvánnak, tanácsosunknak és kancellárunknak a vitéz kőszegi Szakács másként Horváth György ügyében előttünk való külön közbenjárására) - MNL OL R 64 -1. tétel - No. 271.

61 Pl. „Arma et nobilitatio Abrahami Racz ad commendationem magnifici domini Sigismundi Forgach" (Rácz Abrahám címere és nemesítése a nagyságos Forgách Zsigmond úr ajánlására) - MNL OL R 64- 1. tétel - No. 158.; „Arma pro Sigismundo Edelspaicher Maiestati Vestrae sacratissimae per comites Ladislaum de Nadasd episcopum Csanadiensem et Franciscum de Battyán humillime recommendatur" (Az Edelspaicher Zsigmond részére [adott] címer, mely legszentebb Felségeteknek Nádasdy László Csanádi püspök és Batthyány Ferenc grófok által alázatosan ajánltatik) - MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 707.

62 MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 751.

63 MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 997.

225