Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Fejér Tamás: Az erdélyi fejedelmi kancellária regisztrumvezetési gyakorlata a 16 században
Közlemények cancellarium102 címszerű feljegyzések olvashatók. Továbbá olyan darabokat is találtunk ezekben a mintagyűjteményekben, melyek a királyi könyvekben fellelt bejegyzések átírásához szolgálnak mintául: Transumptum ex vaivodalibus,103 valamint Super extradatione litterarum in libro vaivodali inventarum104 címmel. Ezek szerint, ha valakinek jogai védelmére szüksége volt a királyi könyvben levő bejegyzés másolatára, a fejedelem levélkerestető parancsával a mindenkori kancellárt utasította, hogy azt kikeresse, és átírásban kiadja a kérelmező részére. Ennek - főként miután tudjuk azt is, hogy Mária Krisztierna 1598. június 7-én Náprágyi Demeter kancellárnak (1598-1600) és erdélyi püspöknek rendelte el bizonyos másolat kikeresését és átiratban való kiadását a nála levő királyi könyvből - látszólag ellentmond az alábbi két adat: Báthory András fejedelem az 1599. szeptember 6-i,105 Csáky István királyi tanácsos és országos főkapitány pedig az 1600. november 20-i parancsával106 Jacobinus János secretariusnak hagyták meg, hogy a nála levő királyi könyvekből (in libris principum apud te habitis; in libro regio apud dominationem vestram habito) bizonyos bejegyzéseket átírjon. A secretarius a szóban forgó másolatokat Báthory Zsigmond liber regiusaiban találta meg, és adta ki átiratban a kérelmezők részére. E két parancslevél tehát azért érdekes, mert a fejedelem, valamint Csáky István nem a kancellárnak, hanem a secretariusnak rendelte el a művelet végrehajtását. Az ellentmondást Trócsányi ama megállapítása oldja fel, mely szerint Náprágyi visszavonulása után „feltehetően kancelláriai titkárok vezetik a kancelláriát".107 A fenti két adat is ezt látszik megerősíteni, azaz kancellár hiányában Jacobinus János secretarius látta el a kancellári teendők zömét, ő volt - mint említettük - a kancellária tényleges vezetője. Jacobinus egyébként ismert figurája a századforduló központi adminisztrációjának, titkári tisztét 1598-1601 között töltötte be, 1603-ban pedig Székely Mózes mellett kancellárként is említik a források.108 Végezetül egy utolsó példát említünk meg: Rákóczi Zsigmond 1607-1608. évi liber regiusában maradt fent Giorgio Basta 1603. január 18-án kelt mandátuma, mellyel már nem a kancellárnak vagy titkárnak, hanem a gyulafehérvári káptalan levélkeresőinek hagyta meg a dési sóvágók Báthory Kristóf és Báthory Zsigmond vajdáktól nyert kiváltságlevelének kikeresését és átírását a királyi könyvekből. A requisitorok, miután a szóban forgó privilegium szövegét fellelték Báthory Zsigmond 1590-1591. évi királyi könyvében, azt január 21-én oklevelükbe átírva a káptalan pecsétje alatt kiadták a sóvágoknak jogaik védelmére.109 102 BCU Colectii speciale, Ms. 999. föl. 95r. 103 Uo. föl. 36r-v. (1. a függelékben közölt 3. számú iratot.) 104 Uo. föl. 95r-95v. 105 MNL OL F 4 Comitatus Albensis, Cista 1., fase. 4., nr. 17. 106 MNL OL P 31117. csomó, fol. 7. 107 Trócsányi, 1980. 182. Náprágyinak a kancellárságtól való visszavonulására 1. még Jenei, 1965. 142. 108 Bónis, 1947. 8-12. 109 MNL OL F 1 7. köt., föl. 117v-118v.; SJAN Cluj, PrimOr§Dej, nr. 328. L. még: ErdKirKv, 2003- 2005. 1/3. 1623. Ez az adat egyidejűleg arra is bizonyítékul szolgál, hogy az 1590-1591. évi 18
