Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Közlemények - Fejér Tamás: Az erdélyi fejedelmi kancellária regisztrumvezetési gyakorlata a 16 században

Fejér Tamás: Az erdélyi fejedelmi kancellária regisztrumvezetési gyakorlata a 16. században

alapján sikerült azonosítani Báthory Kristóf 1580-1581. évi,97 valamint Báthory Zsigmond 1587-1589. évi98 királyi könyvében, amelyekbe tehát nótáriusként több szöveget is bevezetett. Az a tény pedig, hogy Balásfi János egy időben levélkeresőként és előbb kancelláriai íródeákként, majd secretariusként is működött, a két írásszervet összekötő szoros kapcsolatra utal. Bár az írásösszehasonlítás meglehetősen ingoványos terület, hasznosnak mutatkozik egyfelől kötetenként, illetve ezen belül bejegyzésenként - a lehetőség szerint - pontos kimutatást készíteni a kézírásokról, másfelől a kancelláriai íródeákok által kiállított, és a kancelláriának megküldött jelentések, valamint a királyi könyvbe bevezetett szövegek írása alapján megállapítani a regisztrálást végző személyek kilétét. Ezek alapján ugyanis további eredmények remélhetők a kancellária személyzetét illetően,99 vagy például az alapján, hogy az egyes hivatalnokok milyen rendszerességgel, illetve hány szöveget vezettek be a liber regiusba, közelebbit is megtudhatunk a feladatkörökről.

Ismeretes, hogy a regisztrumok a kibocsátott okiratok jobb megőrzését hivatottak biztosítani, ugyanakkor az oklevélnyerő fél kérésére - ha saját példányát elveszítette - hiteles átiratot állítottak ki a bejegyzések alapján. Ezek a megállapítások természetesen érvényesek a liber regius okra is.

A kancelláriai ügyintézésnek ez a mozzanata meglehetősen pontosan megrajzolható újabban előkerült adatok alapján. Példának okáért Báthory István 1573. szeptember 27-i levélkerestető parancsát említjük meg, mellyel kusalyi Jakcsi Boldizsár kérésére meghagyta Forgách Ferenc kancellárnak, hogy az elhunyt fejedelem királyi könyvébe iktatott bizonyos bejegyzéseket keresse meg, és azokat átiratban adja ki a kérelmezőnek. Szeptember 28-án, tehát egy nappal később, miután a kancellár az összes királyi könyvet (universa volumina, regesta et libros regios) fellapozta, és János Zsigmond liber regiusában megtalálta az 1565. január 25-i oklevelet, azt kibocsátotta Jakcsi Boldizsár részére.100 Ezeket az irattípusokat a formuláskönyvekből is ismerjük: a kolozsmonostori konvent hiteleshelyi levéltárában, valamint a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár kézirattárában Báthory Zsigmond korából fennmaradt kancelláriai formuláskönyvek több olyan - az előbbihez hasonló - kerestetőlevelet tartalmaznak, amelyek a királyi könyvből átirat készítését rendelik el Kovacsóczy Farkas kancellárnak, és melyek élén: Requisitoria in libro vaivodali101 vagy Recjuisitoria in libro vaivodali ad dominum

97 MNL OL F 2 13. köt. (Protocollum Johannis Balásfi); Báthory Kristóf liber regiusába bevezetett másolatok: MNL OL FII. köt., föl. 14v-16v., 27v-28r., 45r-46v., 62v.

98 MNL OL F1 4. köt. 327-330.

99 Pécsi Anna ugyanis a nagyszámú íródeák/jegyző kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy: „Nem is lehet úgy elképzelnünk, hogy ezek állandó alkalmazottai voltak a kancelláriának. Talán volt néhány, akik mindig ott tartózkodtak, de a többiek csak átmenetileg, egy-egy alkalommal szerepelhettek." Vö. Pécsi, 1938. 49. Ugyanakkor Trócsányi „átmenetileg", csupán „egy-egy alkalommal" működő nótáriusokról nem beszél. Vö. Trócsányi, 1980.197-203.

100 MNL OL P 702 1. tétel, (1. doboz), (évrendezett iratok), föl. 118. L. még a 27, 33-35., 42., 48. jegyzetekben idézett okleveleket.

101 MNL OL F 15 12. köt. (Stylionarium cancellariae Sigismundi Báthory) föl. 271. (1. a függelékben közölt 2. számú iratot.)

17