Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Fejér Tamás: Az erdélyi fejedelmi kancellária regisztrumvezetési gyakorlata a 16 században
Közlemények mi parancsra. (Megjegyezzük, hogy például Rákóczi Zsigmond említett királyi könyvében nincs egyetlen javításra utaló jegyzet sem, jóllehet módosításokkal ott is találkozunk.) Bár jellegét tekintve eltér a fenti jegyzetektől, de megemlítjük ama egyetlen esetet, amikor a kancelláriai hivatalnok feljegyezte az 1583. június 4-i consensus mellé, hogy ahhoz a fejedelem július 23-án királyi jogot is adott.93 A fejedelmi jóváhagyást általában az illető ügylet tárgyát képező jószágban levő királyi jog adománya egészítette ki, de az előbbi esetben ez elmaradt. Az bizonyos, hogy a királyi jog hozzáadása újabb oklevél kiállításával járt, de azt az illető hivatalnok már nem vezette be a királyi könyvbe, hanem csupán lapszélen jelezte. A bejegyzéseket - mint már említettük - meglehetősen laza időrendben, nagyobbrészt teljes szövegükben vezették be, és ezek az esetek többségében az eredetiekkel csaknem teljesen egyenértékű szöveget őriztek meg. Voltaképpen csak a személy- és helynevek írásában fordulnak elő kisebb-nagyobb eltérések.94 Emellett akadnak olyanok is, amelyekből csak a szokásos oklevélformulák hiányoznak, egyébként részletesen visszaadják az oklevél tartalmát. Ennél gyakoribbak viszont a pár soros olyan szűkszavú, rövid kivonatok, amelyek az előbbinél is sommásabb formában csak a tárgyra és a szereplő személyekre tartalmaznak utalást. Ezek vélhetően a megbízatásokkal túlterhelt fejedelmi kancellária egyszerűsített ügyvitelének eredményei. Az bizonyos, hogy főként a néhány soros kivonatos bejegyzésekből több olyan adat hiányzik, amit az oklevél végleges szövege magába foglalt, de történeti forrásként ezek is felhasználhatók. Néhány kivételével valamennyi másolat élén címszerűen írt - zömében a másolatokkal egykorú - rövid regeszta tájékoztat a szöveg lényege felől, melyek egyidejűleg megkönnyítették a bejegyzések utóbbi kikeresését. Jelenlegi szűkös ismereteink nem teszik lehetővé annak pontos megállapítását, hogy ténylegesen kik végezték a liber regiusok vezetését. Míg pl. a káptalani jegyzőkönyveket többnyire egy levélkereső vezette, addig az egyes királyi könyvekben több kézírás meglehetősen gyakran és rendszertelenül váltogatja egymást. Bizonyos tehát, hogy nem egy hivatalnok feladatkörébe tartozott a regisztrálás végzése, hanem - amint már említettük, illetve a táblázatból is kiderül - több kancelláriai íródeák/nótárius95 is másolt be szövegeket a liber regiusokba. Pl. az 1577-1590 közötti években a nagyobb kancellária íródeákjaként, majd, 1588-1599 között requisitorként, 1594-1598 között pedig kancelláriai titkárként is működő Balásfi János96 jellegzetes kézírását az általa vezetett jegyzőkönyv 93 „Anno 1583 illustrissimus princeps 23 die mensis Iulii huic consensui iusque suum regium adhibuit." MNL OL F1 3. köt., föl. 86r. Vö. ErdKirKv, 2003-2005.1/3. 295., 312. 94 A 20-23. jegyzetekben idézettek mellett 1. még: SJAN Cluj, Kemény cs. csombordi It., nr. 150. - ErdKirKv 1/3. 247. sz.; SJAN Cluj, ColDocMed, Bálintitt cs. It., nr. 110 - ErdKirKv, 2003-2005.1/3. 421.; MNL OL P 31117. csomó, fol. 25. - ErdKirKv, 2003-2005.1/3.1841. 95 Jakó Zsigmond a vajdai kancellária 16. század eleji történetéről írott értekezésében hívta fel arra a figyelmet, hogy „az erdélyi szóhasználatban a scriba és a notarius ugyanazt a rangot jelezte." Vö. Jakó, 1976. 317. 96 KáptJkv, 2006.16., (Bev.), 725.; Bogdándi, 2003.809-811.; Trócsányi, 1980.185. 16
