Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Forrásközlések - Gecsényi Lajos: Iratok a magyar emigráció történetéhez -Bartók László bécsi követ és Szegedy-Maszák Aladár washingtoni követ levélváltása (1947-1948)
Gecsényi Lajos: Iratok a magyar emigráció történetéhez Aladár (1903-1988) volt washingtoni követ és Bartók László (1896-1963) volt bécsi követ, a két tapasztalt karrier-diplomata 1947 júliusa és 1948 februárja között folytatott levelezése, melyből ízelítőt kaphatunk mindabból, ami a két földrészen helyüket kereső magyar politikusokkal történt. Szegedy-Maszák egykori berlini követségi titkár, 1943-ban a M. Kir. Külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, a német megszállást követően dachaui fogoly, a demokratikus Magyarország első követi rangú képviselője Washingtonban, báró Kornfeld Móric nagyiparos, bankár veje, műveltségével, tisztánlátásával és kiegyensúlyozottságával a legtapasztaltabb magyar diplomaták egyikének számított. Világosan látta a hazájában bekövetkezett változások súlyát és irányát, tudta, hogy a nemzetközi helyzet vajmi kevés lehetőséget ad belátható időn belül Magyarországnak a szovjet befolyási övezetből történő kiszakadására. Ezért az emigránsoknak hosszú távra kell berendezkedniük, és a lehetőségekhez mérten keresniük kell az összefogást - fogalmazta meg többek között. Követi posztjáról történt eltávolítását követően bekapcsolódott az emigráció szervezésébe, ám amikor úgy érezte, hogy demokratikus értékrendje veszélybe kerülhet, zokszó nélkül visszavonult az aktív politizálástól. Hamarosan, mint az Amerika Hangja rádióállomás magyar osztályának vezetője vállalt szerepet.6 Levelezőtársa, Bartók László személye lényegesen kevésbé ismert. 1919-től, az önálló magyar diplomácia létrejöttétől kezdve, rövid időtől eltekintve, miközben végigjárta a külügyi ranglétrát, folyamatosan külföldön képviselte az országot. Volt beosztott diplomata Varsóban, Prágában, Belgrádban, vezette az újonnan felállított pozsonyi konzulátust 1927-1935, volt Magyarország népszövetségi delegációjának helyettes vezetője 1936-1939 között. 1939-től Zágrábban konzul, később főkonzul, majd az újonnan létrejött Horvát Államban a magyar követség első beosztottja, mígnem 1944-ben lemondott és Svájcba emigrált, ekkor hivatalosan nyugdíjba küldték. A háborút követően az újjászervezett Külügyminisztérium vezetői hívták őt haza 1945 decemberében, s hamarosan a békeelőkészítő bizottságban kapott helyet, majd a csehszlovák-magyar lakosságcserével kapcsolatos intézkedéseket előkészítő csoport vezetője lett. 1946. május végén I. osztályú követségi tanácsosként megbízták őt a hivatalosan felszámolás alatt álló bécsi főkonzulátus vezetésével, ahol a magyar-osztrák kapcsolatok rendezésének közbeeső állomásán, az ún. politikai képviselet létrehozásakor, 1947. február 28-án követi rangot és címet kapott.7 Hivatalba lépésekor nem csak újjászervezte a technikailag és személyileg szétesett külképviseletet, hanem az első pillanattól kezdve színvonalas tájékoztató és jelentő munkát indított el, tudván-tudva, hogy Ausztria és különösen Bécs mily fontossággal 6 Lásd Szegedy-Maszák, 1996. kötetben Szegedy-Maszák Mihály: Ködképek a diplomáciában c. utószavát. 7 Bartók karrier-adatai: MNL OL XIX-J-l-w Külügyminisztérium személyi nyilvántartás és HIA Coll. no. 95 021. Bartók László iratai. Visszaemlékezés-előszó. Köszönöm Balogh Margit (MTA TTI) és Raj Ferenc (Berkeley, CA) baráti segítségét, mellyel hozzásegítettek Bartók kéziratának másolatához. 111