Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Fejér Tamás: Az erdélyi fejedelmi kancellária regisztrumvezetési gyakorlata a 16 században
Közlemények minisztrációjában jelentős szerepet játszó főúri családok levéltáraira gondolunk, amelyek kormányzati anyagot vagy a kancellárián működő hivatalnokok után hátramaradt személyi iratanyagot őriznek. Visszatérve a királyi könyvek vezetésére, az bizonyos, hogy ezek a másolati könyvek nem tartalmazzák a fejedelmi nagyobb kancellárián kiállított összes kegynyilvánító oklevelet,54 pedig a kormányzatnak jól felfogott érdeke lett volna, hogy - példának okáért - a birtokviszonyok terén rendelkezzen minél teljesebb nyilvántartással. Bár első látásra úgy tűnik, nem is voltak pontosan meghatározott ismérvei annak, hogy a tartalmuk szerint bevezetendő oklevelek közül melyik került be, illetve melyik maradt ki,55 de bizonyosak lehetünk abban, hogy a regisztrálás nem véletlenszerűen történt. Erre a témánk szempontjából lényeges kérdésre a regisztrálás feltételeinek és körülményeinek a vizsgálata alapján próbálunk választ adni, bár ezekről a 16. századi királyi könyvek igen keveset árulnak el. E tekintetben viszont Rákóczi Zsigmond 1607-1608. évi királyi könyve nyújt némi segítséget, amennyiben elfogadjuk, hogy azt is az addigra már bizonyosan megszilárdult gyakorlat szerint vezették. A Rákóczi-féle liber regius bejegyzései margóján ugyanis nagyszámú olyan jegyzettel találkozunk, melyek zöme a regisztrálással kapcsolatos.56 A kézirat mintegy 25 lapján egy rendsze- retőbb kancelláriai hivatalnok - egyebek mellett - azt is jelölte, hogy az egyes bejegyzéseket az illető hónap melyik napján vezette be. Erről összeállított kimutatásunkból (lásd a függelékben közölt táblázatot) kiderül, hogy az esetek zömében regisztrálásra az oklevél keltezésének időpontja után egy-két naptól félévig terjedő késéssel került sor (itt utalunk János Zsigmond 1560. július 13-i, korábban már említett oklevelére is, melyet augusztus 2-án regisztráltak). Ez a rövidebb- hosszabb késés alighanem a pecsételéssel függ össze. A középkori magyarországi királyi könyvekbe az okleveleket - minden valószínűség szerint - a megpecsé54 Erre az 1526 után vezetett magyarországi liber regiusok közzétevői is felhívták a figyelmet. Vö. http://mol.arcanum.hu/digidat/opt/al00513.htm?v=moldigidat&a=start&al (a letöltés időpontja: 2014. március 22.) L. még: Barta, 1977. 645-646. 55 Boldisár Kálmán a Bocskai István liber regiusában fellelhető - 1605 júliusa és 1606 novembere között kelt - közel 80 darab bejegyzés mellett (melyek mintegy fele nemesítés) több tucatnyi olyan armálisról tud, melyet Bocskai 1605 végétől 1606 karácsonyáig adott ki, és melyet királyi könyve nem tartalmaz. Ez alapján arra a következtetésre jutott, hogy „a Liber Regiusba való bevezetése a kiadott okiratoknak a kassai fejedelmi kanczellárián nem volt elengedhetlen szabály." Vö. Boldizsár, 1906.32-33. Ezzel szemben munkájának ismertetője megjegyzi, hogy: „Bár általánosan ismert tény, hogy a Liber Regiusba (nem a Bocskayét értem) nem vezettek be minden armális levelet, mégis a szerző ... állítása téves. Bocskay ezt a szóban forgó adománykönyvet csak 1606. ápr. 25-ikétől fogva kezdte vezettetni. ... Mivel ez után időrend nélkül, korábban kiadott oklevelek is következnek, ebből megállapíthatjuk, hogy az adománykönyvet a megőrzött fogalmazványokból állították össze, még pedig oly sorrendben, a mint kézbe akadtak. Ezeknek lemásolását folytatták addig, míg Bocskay halála és Kátay kanczellár felkonczolása oly változásokat nem szült, hogy többé rá sem gondoltak; ezért az adománykönyvet töredéknek kell tekintenünk, és abból, a mi benne nincs, nem szabad kanczelláriai praxisra következtetnünk." Vö. K-N, 1908.154. 56 Közöttük akadnak olyanok is, melyek az oklevélkiállítással kapcsolatosak, és melyeket e helyen nem tárgyalunk. 10
