Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Fejér Tamás: Az erdélyi fejedelmi kancellária regisztrumvezetési gyakorlata a 16 században
telés után vezették be.57 Úgy véljük tehát, hasonlóképpen történt a regisztrálás az erdélyi liber regiusok esetében is. Ismeretes, hogy a középkor végi oklevelek dátuma az ügy eldöntésének időpontját őrizte meg,58 következésképpen az oklevél leírásának, megpecsételésé- nek vagy regisztrálásának idejéről közelebbit igen ritkán árulnak el a források. Bár a fejedelmi kancellária oklevéladó működésének kezdeti időszakát feldolgozó Pécsi Anna a keltezés kérdését nem tárgyalja, nincs okunk feltételezni, hogy az 1550-es évek végén megalakuló fejedelmi kancellária e bevett gyakorlaton módosított volna. Ha - mint fentebb említettük - a pecsételéshez kötjük a királyi könyvbe való bevezetést, az magyarázza a laza időrendet, esetenként pedig az időrend teljes felborulását is, az oklevelek kiállítására és megpecsé- telésére ugyanis nem az ügy eldöntésekor, hanem napokkal, akár hónapokkal később került sor. Minden valószínűség szerint tehát a megpecsételés sorrendjét tükrözi a királyi könyvbeli időrend, amely - amint a táblázatból is kiderül - hol szorosabban, hol lazábban követi az oklevelek keltezését.59 Amennyiben a fentieket elfogadjuk, akkor a bemásolt oklevelek pecsételésének és regisztrálásának időpontjáról bizonyosan állítható, hogy arra valamikor a liber regiusban előtte levő bejegyzések) kelte után került sor. Ahhoz nem fér kétség, hogy a regisztrálás pontos idejét csak akkor tudhatjuk meg, ha azt jelöli az iktató, alábbi kísérletünk ugyanakkor azt mutatja, hogy meglehetősen közeli időpontra is következtethetünk. Példának okáért Rákóczi Zsigmond királyi könyvének 1607. május 29-i bejegyzését említjük meg, melyről tudjuk, hogy november 6-án iktatták, ezért annak segítségével próbálkozásunk eredményessége is lemérhető. A regisztrálás időpontjáról első lépésben tehát csupán annyit tudunk megállapítani, hogy arra a kéziratban előtte levő bejegyzés dátuma, azaz október 10-e után került sor. Tekintettel viszont arra, hogy a kézirat előző lapjain találunk november 3-i bejegyzést is, bizonyosak lehetünk abban, hogy a szóban forgó oklevél pecsételése és regisztrálása november 3-a után történt. Az iktatás időpontját tehát többé-kevésbé pontosan, háromnapnyi eltéréssel tudtuk meghatározni. Nyilván, e művelet feltétele, hogy legyen minél pontosabb kronológiai fogódzónk, azaz tudjuk megállapítani azt, hogy az egyes kötetek laza időrendjében épp melyik hónapban történt az iktatás. Ez pedig, amint a táblázatból is kiderül, nem reménytelen vállalkozás. Visszatérve a lapszélen fellelhető jegyzetekre, az október 27-én iktatott szöveg mellé írt megjegyzésből az is kiderül, hogy a kancelláriai alkalmazott azt Kolozsváron (Claudiopoli) másolta be. És bár sejthető volt, hogy az épp vezetés alatt álló királyi könyvet esetenként vitte magával a fejedelmi udvar, az előbbi adat ezt bizonyossá teszi. Egyébként Rákóczi Zsigmond királyi könyvéből azt Fejér Tamás: Az erdélyi fejedelmi kancellária regisztrumvezetési gyakorlata a 16. században 57 Neumann, 2010. 34., 44. 58 Szilágyi, 1932.171., 173-175. 59 A 62 bejegyzés közül mindössze hatot (9,5%) iktattak be a keltezés napján, viszont 40-et (64,5%) a keltezéstől számított egy héten, 48-at (77,5) pedig - szintén a keltezéstől számított - egy hónapon belül vezettek be a királyi könyvbe. Megfigyelhető tehát, hogy a bejegyzések több mint felét egy hét leforgása alatt regisztrálták, ugyanakkor csupán 14-et (22,5%) iktattak 30 napot meghaladó időszak után, bár ez esetenként a 150 vagy akár a 200 napot is elérhette. 11
