Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Közlemények - Fejér Tamás: Az erdélyi fejedelmi kancellária regisztrumvezetési gyakorlata a 16 században

Fejér Tamás: Az erdélyi fejedelmi kancellária regisztrumvezetési gyakorlata a 16. században

Levéltárban.46 Az utolsó, 1601-1602. évi liber regiusa feltehetően Giorgio Basta, illetőleg környezete útján került ki Erdélyből, de nem kizárt az sem, hogy utolsó lemondásakor maga Báthory Zsigmond vitte magával, majd az ő halála után került a császári udvarba. Tudomásunk van még egy lapnyi töredékről, mely egyetlen csonka bejegyzés szövegét őrizte meg,47 illetve egy másik, átiratban megmaradt - hasonlóképpen csonka - bejegyzésről,48 melyek, tekintettel arra, hogy Báthory Zsigmond Erdély, Havasalföldé és Moldva fejedelmeként tűnik fel, csakis 1595 júniusa után vezetett királyi könyvéből származhatnak.

Összesen tehát hat kötet királyi könyv maradt fent ebből az időszakból, de - mint említettük - ezek mellett tudomásunk van más kötetekről is. Számuk tehát eredetileg jóval magasabb lehetett. Példának okáért Báthory Zsigmond korában hozzávetőleg kétévenként kezdtek újabb kötetet, így uralkodása ideje alatt - a válságos időszak ellenére is - legkevesebb hét-nyolc kötet liber regiust kellett, hogy vezessenek. Ezek viszont mind elpusztultak a 16-17. századfordulói, valamint az

1657. évi lengyelországi hadjáratot követő uralmi válság idején. Ismeretes, hogy Báthory Zsigmond az 1598. évi lemondásakor elégettette a fejedelmi levéltárat,49 az 1601. augusztus 3-i goroszlói csata után pedig az Erdélybe nyomuló Basta és Mihály vajda katonái által a fejedelmi székhelyen véghezvitt fosztogatások során a káptalani levéltár anyaga is súlyos veszteségeket szenvedett.50 Gyulafehérvár

1658. évi feldúlását a káptalani levéltár úgy vészelte át, hogy Taracközi Ferenc levélkereső az iratanyag legértékesebb részét, beleértve a királyi könyveket és a hiteleshelyi jegyzőkönyveket is, Szebenbe menekítette.51 Ezeknek a másolati könyveknek a Bárdi István levélkereső által - részben Szebenben - összeállított elenchusaiból tudjuk, hogy a fenti liber regiusok közül ekkor már csupán három kötetet őriztek a káptalani levéltárban: a Báthory Kristófét, valamint Báthory Zsigmond kötetei közül az 1582-1585. és az 1587-1589. évit.52 Bizonyos tehát, hogy a káptalani és a konventi levéltár állományából újabb kötetek nem kerülnek elő az említett fejedelmek uralkodásának idejéből, legfeljebb más kéziratos kötetekhez tévesen csatolt, esetleg - a fentiekhez hasonló - néhány lapnyi töredékekre számíthatunk. Érdemesnek tűnik azonban feltáró munkát végezni olyan levéltárakban, ahol van esély erdélyi kormányzati anyag felbukkanására. Itt elsősorban lengyelországi levéltárakra,53 valamint a fejedelemség kori Erdély központi ad46 ErdKirKv, 2003-2005.1/3.14-17.

47 MNL OL F 2 51. föl. 59.

48 MNL OL F 4 Comitatus Albensis, Cista 1., fase. 4., nr. 17.

49 Szamosközy, 1977 89.; Jakó, 1998.108-109. Veress úgy tudja, hogy a fejedelem utolsó lemondásakor, illetve Erdélyből való végleges távozásakor (1602 nyarán) került sor a levéltár elégettetésére. Vö. Veress, 1948. XXXVII. Bev.; Veress, 1944.1. VI. Bev.

50 Trócsányi, 1973.128.

51 Szalárdi, 1980. 439.; Jakó, 1998.112-113.; A kérdésről újabban: Gálfi, 2013. 268-279.

52 Fejér, 2003. 781-783.; Fejér, 2006. 280-281.

53 Itt említjük meg, hogy a fontosabb lengyelországi levéltárakat és könyvtárakat a 19. század végén és a 20. század elején többen is átvizsgálták, és felmérték azok magyar vonatkozásait, de liber regiusok nem kerültek elő. L. Veress, 1896.; Szádeczky, 1881. 313-331., 411-430.; Divéky, 1927. 27-58.

9