Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András király megkoronázásának időpontjához
Közlemények értelműnek minősíthető paleográfiai jelet. A sajátos egyébként más európai udvarokban, így például a Szentszéknél, a Német-római Birodalomban, vagy Franciaországban is elő-előforduló - kancelláriai jelenség ilyenformán módfelett megnehezíti vizsgálódásunkat, olyannyira, hogy elsőre szinte reménytelennek látszik vállalkozásunk, az utolsó Árpád-házi király koronázása idejének meghatározása. A kitűnő medievistáink körében legkevésbé osztott vélemény, július 13., valamennyi oklevelünk datálása alapján kizárható, azaz egyetlen egy sem akad a 43-ból, amelyben az uralkodási év változna 13-a után, ugyanakkor, ami jóval tekintélyesebb súllyal esik latba; hét olyan is van, amely 22-én vagy előtte kelt és szintén az előző esztendőben kezdődött országlási év szerint datálták.15 E szám még nagyobb (17), ha hozzávesszük azon még később, már a július 23-i koronázás valószínűségét is erőteljesen megkérdőjelező privilégiumokat is. András királlyá való felkenésének július 13-ra helyezését okirataink tanúsága mellett - meglátásom szerint - az uralomváltás viszonylag részletesen ismert körülményeinek, az egzakt tér-idő paraméterek figyelembevételével is csak kizárnunk lehet. A tárgyban nyilatkozó német forrásaink teljesen egybehangzóan állítják ugyanis, hogy IV. László királynak a Sebes-Körös-menti, Bihar vármegye szívében, Váradtól nyugatra fekvő Körösszegen (ma: Cheresig, Románia), július 10-én történt meggyilkolásakor András, annak illő tisztelettel, de mintegy foglyaként tartva, I. Albert osztrák és stájer herceg vendégszeretetét „élvezte" - Bécsben.16 Lodomér esztergomi érsek, aki értesülvén a király haláláról, titokban azonnal ide küldte érte megbízottait, s miután azok segítségével - szerzetesi álöltözetben - sikerült észrevétlenül kereket oldania és a Dunán hajóra szállt, sietve Magyarországra jött, majd a határ innenső oldalán, vélhetően Pozsony vidékén várakozó főúri hívei valószínűleg fogadták és csatlakoztak hozzá, Budára jutott, végül pedig onnét Székesfehérvárra kísértetvén, hamarjában megkoronázták.17 Már önma15 RA 3747-3748.; 3980-3981.; 4067-4068.; 4182. sz. 16 OÖR 522-523.; ÖC157-158.; Ebendorfer, 197-198. Feltétlenül említést érdemel; egyedüliként történészeink közül Fraknói Vilmos azon a véleményen volt, hogy András IV. László király halálakor Magyarországon (Budán?) tartózkodott, „Hernecki [sic!] Ottokár" elbeszélését a herceg bécsi fogságáról pedig egyszerű mesének minősítette. Lásd: Fraknói, 1921. 18.: 3. jegyz. Álláspontját annak kifejtetlensége, forrás általi alátámasztatlansága, illetve a hivatkozott kútfők indokolatlan, önkényes negligálása miatt el kell vetnünk. 17 SRH 213-214., 473-475.; KK117-118.; Pauler, 1899.415., 573.: 309. jegyz.; Zsoldos, 2003.136. Hóman - alighanem helytálló, általam is osztott - véleménye szerint Lodomér érsek legkésőbb 1290 elején, annak zalai tartózkodása napjaiban kapcsolatba lépett a herceggel. Lásd: Hóman, 1935. 613. Forrásaink alapján, sajnos, bizonyosan nem eldönthető, hogy András valóban megállt-e a határ innenső oldalán, Pozsony alatt vagy közelében, hogy találkozzék a fogadására vélhetően odagyűlt párthíveivel. Ez leginkább Lőrinc fia Kemény baranyai ispán javára 1291. augusztus 9-én kiadott adománylevelének - egy nem kellően egyértelmű - adata alapján feltételezhető, a király ugyanis Kemény érdemei között megemlíti, hogy amikor hercegként az országba jött, az elébe sietett, s bár konkrétan nem árulja el, három hatalomszerzési kísérlete közül melyik alkalomról van szó, úgy látom, a legindokoltabb 1290 nyarára gondolnunk. („Preatere post introitum nostrum in Regnum Hungáriáé, idem comes Kemenius nostro lateri semper adhaerendo, obsequiosae fidelitatis studio meruit nostrae maeiestati multipliciter complacare." DL 1321, kiadása: CDH135-137.) Véleményem szerint III. András két további, 1291. október 28-án kelt oklevele is kapcsolatba hoz8
