Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András király megkoronázásának időpontjához

Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András király megkoronázásának időpontjához

gában az is jó kérdés, vajon a feltehetően egyházmegyéje területén, talán épp Esztergomban, Körösszegtől jókora, kerek 300 km-nyi távolságra tartózkodó egyházfő mikor szerzett tudomást a bestiális bűntettről, illetve valóban szó szerinti értelemben rögvest, azon nyomban cselekedett-e. Csak magát az említett távolságot figyelembe véve, arra július 12. előtt aligha kerülhetett sor, mint ahogy azt is külön megfontolás tárgya lehetne, mennyi időbe telt, amíg Lodomér „ügynökei" Ausztriába, majd az elvileg őrizetben lévő András herceg közelébe jutottak.18 Az Esztergom és Bécs közötti, bő 200 km-es távolság megtétele erőltetett tempóban legkevesebb egy-másfél napig tarthatott, ezt követte, a mondott okból kifolyólag vélhetően nem közvetlenül, a herceg és kísérői - Pozsonyban vagy környékén ismeretlen időre feltételezhetően megszakított - összesen mintegy 280 km-nyi, szintén legalább egy napra becsülhető dunai hajóútja Budára, ahonnan András végül minden bizonnyal lóháton ment a körülbelül 60 km-re fekvő Fehérvárra, ami, nem lassan haladva is, újabb fél napot vehetett igénybe.19 Mindent egybevéve tehát, eltekintve az egyéb, nyilván több-kevesebb időveszteséget okozó tényezőktől, ha csupán András és a történet névtelen szereplőinek Körösszeg - Esztergom - Bécs és Székesfehérvár közötti, szárazföldön és vízen megtett útjait számítjuk, azok megtétele összesen legalább öt napba telhetett, ilyenformán

ható esetleg a feltételezett Pozsony-vidéki találkozóval; ezen kiadványaiban ugyanis a király két ottani polgárt adományozott meg trónra lépése érdekében teljesített szolgálataikért. DL 1327, kiadása; CDAC Tomus X. 18-19.; DF 238 635, kiadása: CDAC Tomus V. 37.)

18 Lodomér 18 éves érseksége idején - mint arról viszonylag nagy számú, közel 50, kelethelyet is tartalmazó oklevele tanúskodik - túlnyomórészt főpapi székhelyén, Esztergomban tartózkodott, egyházmegyéje határait pedig csak szerfelett ritkán, kizárólag az országos ügyek miatt, így például az Ausztria elleni 1291. nyári hadjárat alkalmával lépte át. (A Monumenta ecclesiae Strigoniensis II. kötetében szereplő, mindösszesen 48, a keltezési helyet is megadó kiadványa közül 38-at bocsátott ki székhelyén [MES Tomus II. 103., 107., 115., 120., 122., 133., 138., 155., 163., 175., 177,188-189., 191., 201., 203., 221., 228-229., 232., 273., 321., 328., 330., 336., 345., 348., 354., 356., 359., 368., 381., 386., 389., 401., 403., 405., 418. sz.], a fennmaradóak közül pedig négy a közeli Budán készült [286., 375., 425., 427. sz.].) Német forrásaink úgy tájékoztatnak, az érsek két vilhelmita szerzetest bízott meg a herceg Bécsből való kicsempészésével és Magyarországra hozatalával. Lásd: OÖR 532.; Ebendorfer, 198.; ÖC 157. Az értesülés csaknem teljesen helytállónak látszik, a 13. század első fele óta Esztergom Örmény nevű előtelepülésén vagy külvárosában működött a Szent Vilmos-rend egyik, 1272-re azonban - a kisebb remeterendeket, köztük a vilhelmitákat a Szent Ágoston-szerzettel, annak fősége alatt egyesítő 1256. és 1266. évi vonatkozó pápai rendeletek nyomán - már az ágostonosok kezére jutott rendháza, így Lodomér jól ismerhette és gyorsan magához hívathatta a titkos megbízatásra kiválasztott szerzeteseket. Néhány évvel korábban épp az érsek engedélyezte az ágostonos remetéknek, hogy háborús veszély esetén ideiglenesen a vár északnyugati részén álló Szent Vitus vértanú-egyházba költözhessenek. Lásd: Romhányi, 2005. 92-93.; Romhányi, 2000. 24. Okvetlenül meg kell említeni azt is, hogy András méltó életfeltételeiről, ellátásáról bécsi tartózkodása hónapjaiban, miután annak állítólagos öntelt megsértése miatt Albert herceg megvont tőle minden anyagi és természetbeni támogatást, a város Szent Vilmos-rendi, helyesebben ágostonos szerzetesei gondoskodtak, azaz a herceg már korábban kapcsolatba került velük és igen sokat köszönhetett nekik. Mindemellett felettébb valószínűnek látszik, hogy Lodomért a bécsi vilhelmita-ágostonos remeték tájékoztatták András helyzetéről, illetve ők biztosították a gyors és titkos kapcsolattartást az érsek köre és a herceg között. Szerepvállalásuk, az annak érdelében kifejtett bizalmas és rejtett tevékenységük ilyenképpen rendkívül fontos volt András trónrajutásában.

19 A kutatás a középkorban a tavaszi-őszi időszak folyamán az egy nap alatt lóháton megtehető távolságot nagyjából 50-80 km-re teszi. Vö.: Jankovich, 1968. 221-227; DvoRáková, 2009. 364.

9