Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Közlemények XVIII. táblázat A magisztrátus kiadásai (ezüst tallérban meghatározva)115 Kiadás 1663 1671 1682 1690 1700 03 c- O Rögzített 2087 2215 2492 o ^ íi N Esetleges 766 1081 öí 3 |§' Egyéb 600 192 Összesen (1) 3581 3765 Magyar Királyság Kinc stár 50 50 50 50 50 Porció 2500 2933 Annona 201 Összesen (2) 50 2751 2983 Summa 1107 1518 1521 1115 1116 c- £ Ajándék 183 842 1024 121 103 </> Összesen (3) 1290 2360 2545 1236 1219 Egyházi tized (4) 212 212 212 212 212 H Működés 458 1096 976 § Egyéb _____ 814 821 4309 n cn Összesen (5) 1272 1917 5285 Mindösszesen (1-5) 7844 6116 9699 Tekintettel arra, hogy a hódoltság feldolgozható, utolsó negyed százada nagyobb részt viszonylag békésnek mondható időszak volt, az ebből származó adatok alapján joggal lehet következtetni a korábbi évtizedekre. A Homokhátság területén belül a török fennhatóság 1686 őszén gyakorlatilag megszűnt. Bár egyes török katonák a következő években zsaroló követeléseiket eljuttatták a város tanácsához, de utoljára 1687-ben tudták a császár adóját behajtani. Ezt is csak úgy, hogy a foglyul ejtették Kőrös és Kecskemét követeit, és addig nem engedték szabadon, míg a városok a fehérvári pasa követeléseit nem teljesítették.116 A magyar állam valóban folyamatosan adóztatta a hódoltságon belüli falvait, mezővárosait, de a rájuk kivetett kincstári adó, miként a táblázat adatai jelzik, a törökök által követelt kifizetésekhez képest csaknem jelképesnek volt mondható, és évtizedeken át változatlan maradt. Az egyéb címen kivetett összegekre utaló adatok sajnos csak elvétve lelhetők fel. A 17. századi magyar földesúri terhekkel kapcsolatosan az utóbbi években több teória fogalmazódott meg. Az egyik állítás középpontjában a földesúri majorsági gazdálkodás nyomán sarjadó munkajáradék rohamos növekedése áll. A másik azt emeli ki, hogy bár a summa adózás csaknem általánossá válása alapvetően kedvező lett a jobbágyság számára, de a földesurak pénzbeli követelései és az ajándékok nagyságának növelése újabb komoly terhet jelentett a falvak és a mezővárosok lakosságának már a hódoltság idején is. Nyilván nem véletlen, hogy a különféle földesúri terheket, az évenkénti kifizetéseket szinte maradék115 A XVII. és a XVIII. táblázat a jelzett évek számadáskönyveinek adatai alapján készültek. 116 Hornyik, 1862. III. 170-172. — A török uralom itteni utolsó esztendejében a kiadások és a bevételek összegét azért nem gyűjtöttük ki, mivel ennek az évnek a nyilvántartásai nagyon hézagosak, és a nyerhető adatok inkább félrevezetők, semmint tájékoztatók lennének. 84
