Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században

Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században

tainak szállítására. „Item két lovat az város szükségére negyvennégy forént pénzül, fi. 44."m Ezek gondozására tartottak béreseket, lovászokat.

I. Lipót király 1696-ban adta ki rendeletét a Buda és Szeged közötti postaszolgálat megszervezésére, mivel ennek ekkor még komoly katonai és hírszerzési feladata is volt. Kecskemét 1697-től részt vállalt belőle, mivel ebből számottevő hasznot remélt. Valójában hosszú időn át a bevétel alig fedezte az üzemeltetés tényleges költségeit. A vele kapcsolatos beruházás évtizedek múltán sem térült meg. „Summa totius introitus veredariatus facit Hung. Flor. 630, d. 5... Summa exitus veredariatus 625 Hung, fl., d. 10."n2

Visszatérő gond volt a magisztrátus számára, hogy az adóba, vagy a summába vitt pénzt eredeti értékében nem fogadták el, illetve az ezüsttallérokat és az aranyvereteket a háborús években csak felár megfizetésével tudták beszerezni. Ezek az összegek olykor számottevő veszteséggel jártak. „Hántak vissza tall. 24, nem szeretve, melyeket toldottunk meg másfél tallérral, 3 garassal, 46 pénzzel.''111 112 113 114

Szociális és kulturális kiadások címen költség megjelölését ezekben az évtizedekben nem rögzítettek. A kortársak alighanem alamizsnának mondták, szánták ezeket a juttatásokat, vagy talán pontosabban ajándékokat. Nem lehet véletlen, hogy legtöbbször nevezetes napokhoz kötötte a főbíró ezt a gesztusát. A két egyház tanulói és deákjai nagyobb ünnepek alakalmával rendszeresen mentek a főbíróhoz kántálni, és ekkor rendre jutalomban részesültek. Olykor reménytelenül szegényeknek juttatott a magisztrátus segítséget, vállalta temetésüket. A század végén az árvák gondviseléséről is találkozunk adatokkal. Az egyértelműen szociális juttatások, alamizsnálkodások felidézése során is csak arra vállalkozhatunk, hogy a segítségre szorulók és a kérelmek típusait jelezzük. A szegényekkel, a koldusokkal elsődlegesen az egyházak és híveik törődtek, de a tanács is bizonyos keretek között támogatta őket.

Esetenként nehéz eldönteni, hogy jutalmazásról, vagy alamizsnálkodásról szólhatunk-e. „Pünkösd napján kisbíráknak osztottunk 248 polturát." „Sz. György nap után kisbírák számára esztendeig való fáradtságokért adtam tall. 10. "m Néhány alkalommal mind nekik, mind a vásárbírónak csizmát vásároltak. Ezeknek a kiadásoknak az éves összege erősen eltérő volt. Tekintettel arra, hogy ezekről rendszeres feljegyzés, még kevésbé kimutatás nem készült, összegüket megállapítani csaknem lehetetlen. Az viszont kétségtelen, hogy az állami vagy földesúri terhek töredékével voltak csak mérhetők.

A vázlatos áttekintés után célszerű egy táblázatban felvillantani, miként alakultak a magisztrátusra nehezedő terhek a század utolsó évtizedeiben.

111 MNL BKML IV.1510.Í. 1682. 23.; MNL BKML IV.1508.C. 1666.144-149.; MNL BKML IV.1510.Í. 1671- 1672. 37.

112 MNL BKML IV.1510.a. 1697. 56-58.

113 „Az basának az minemö 165 aranyat váltogattak, fűzettem ahhoz f. 12." MNL BKML IV.1510.Í. 1673. 24-34.; MNL BKML IV.1510.Í. 1673. 24-34.

114 Hornyik, 1861. II. 119. Érthetően az idézetek elsődlegesen azokra a nevezetes napokra utalnak, amelyeken évenként az adakozás történt. Iványosi-Szabó, 2008.

83