Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Közlemények A mezőváros működésével kapcsolatos kiadások a béreken túlmenően érthetően lényegesen szélesebb területet öleltek fel. Itt kell megemlítenünk a jogszolgáltatással járó költségeket, valamint a hatóságokkal és a földesurakkal történő kapcsolattartások költségeit. Mivel — miként ezt már jeleztük — az egyszerű polgári és büntetőügyekben a főbíró és a tanács ítélkezett, ezekre külön költeni nem kellett. Bonyolultabb ügyekben részben a „három város" bírósága, részben pedig a fogott (convocatus) bírákat kellett igénybe venni. Ilyen esetekben a bírói testület ellátása, megvendégelése jelentett kiadást a város számára. Tekintettel arra, hogy ezt a város konyhája és kocsmája biztosította, költségeket külön sosem tüntettek fel. Annál költségesebb volt — miként erre már utaltunk — a meghozott halálos ítéletek végrehajtása. A hatóságokkal és a földesurakkal történő kapcsolattartás során a küldöttek ellátásról a tanács gondoskodott. Ez a rövidebb utaknál a kellő mennyiségű élelem és bor biztosításából, a hosszabb utak esetében pedig napidíj nyújtásából állt. A török hatóságokkal, főleg a Portával történő kapcsolathoz megfelelő tolmácsra volt szükség. A főurakkal, hadvezérekkel történő tárgyalásokhoz ugyancsak célszerű volt a kívánt nyelvet beszélő és kellő rátermettséggel rendelkező követet felkérni, megbízni. A magisztrátus működése során egyéb kiadások is felmerültek. A mezővárosi hivatali szervezet működtetése ezekben az években — miként erről már szóltunk — elképzelhetetlen lett volna a különféle alkalmi ajándékok, „discretiok", azaz mind a török, mind pedig a magyar hivatalnokok, katonák korrumpálása nélkül. Ezek a kiadások békés esztendőkben is jelentősek voltak, de a háborús években a követelések megnőttek, és rendkívüli megterhelést jelentettek mind a falvak, mind pedig a mezővárosok számára. Ha ezeket összegezni lehetne, az eredmény igazolná, hogy az évenkénti kiadások figyelemre méltó részét képezték. A velük kapcsolatos gondokat még növelte az a tény, hogy előre tervezni ezeket nem lehetett, tartalékot képezni pedig a falvak és a mezővárosok erőforrás hiányában nem voltak képesek. A közbiztonság gyengesége miatt az úton lévőket ezernyi veszély fenyegette. „Csaba János és Borbély György urainkat Budára bocsátván, visszajüvet Ócsán megfosztattanak az tolvajoktól. Vontak el őkegyelméktől 5 lovat. Balog Istváné 3, Szabó Istóké 2." 1664-ben „Főbíró uram Budára mentében Dabasnál megúsztatván az tolvajok kezében akadt f. 277." 1677-ben „Takács Istvánt a katonák megzsarolták a Dobosi pusztán. Város dolgában járatván...", ezért veszteségeiért a tanács őt 5 tallérral kárpótolta.110 A város az elszenvedett károkat következetesen vagy megtérítette, vagy a felbecsült kár összegét a gazda adójába beszámította. 1682-ben „Bodó András lovaiért, kit a kurucok vittek el, tall. 10." Tekintettel arra, hogy a szegényebb gazdák közül többen nem tartottak lovat, ha „postaként" küldték, számukra lóról a város gondoskodott. „Hírmondók alá való lovat vettünk/. 20." A város folyamatosan több fogatot is tartott alkalmazot110 Érthetően itt is csak néhány példát emelünk ki. MNL BKML IV.1508.C. 1664. 227-228.; MNL BKML IV.1508.C. 1664.126., 128. és MNL BKML IV.1510.L 1677. 52-61., MNL BKML IV.1510.Í. 1673. 24-34. 82
