Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században a megszállók és szövetségeseik katonái.74 Az okozott kár érzékeltetése érdekében ez alkalommal is a korábban kiválasztott év fogyasztását vesszük alapul: 1671- ben számukra 4.109 pint [6.574 liter] bort mértek ki. Mivel az újbor és az óbor átlagára pintenként kb. 18 dénár volt, ennek az értéke, tehát a város ráfizetése kb. 370 tallérnak felelt meg. Aligha kétséges, hogy a több napon át a városban tartózkodó kisebb-nagyobb csapatok élelmezéséről is gondoskodnia kellet a városnak.75 76 Ezek pénzben kifejezett mértékéről viszont nem maradt feljegyzés, így ennek beszámításától itt ugyancsak el kell tekintenünk. Nem árt arra utalni, hogy ez az esztendő még nagyon békésnek volt mondható, hisz nem folyt háború, és a kuruc mozgalom sem sarcolta ekkor még a várost. Az adókon kívül a török közigazgatás egyik legbiztosabb forrása a lakosságtól különféle címen szedett bírság volt. A mezővárosok bíráskodását a 17. században a kádi nem zavarta ugyan, de a súlyos testi sértések és az élet ellenes cselekedetek esetében mindig megkövetelték a büntetésként kiszabott pénzt. Valójában a török jogszolgáltatás szinte nyíltan a pénzbehajtásra korlátozódott. A bírság összegét nem az elítélt személy vétsége, hanem annak vagyoni helyzete alapján szabták ki. Mivel itt az önkormányzat gazdálkodását vizsgáljuk, a magán személyektől beszedett, elrabolt összegeket és értékeket érthetően nem vesszük figyelembe, hanem csak azokat a tételeket említjük meg, amelyeket a tanácsnak kellett a mezőváros közösségétől beszedett összegből, illetve költségvetéséből kifizetnie. 1671-ben különféle bírság címen a magisztrátus 531 tallért rótt le. A közösséget legtöbbször olyan gyilkosság miatt is büntették, amelyet nem lehetett magánszemélyhez kötni. így évenként viszonylag ritkán kellett ugyan fizetni, de a tételek mindig igen magasak voltak. „...Bövy Nagy Péter és Szőke Péter nevű tolvajok Gyeni Illia nevű rác orgazdával együtt kecskeméti Szabó Bálintnak kis karácsony napján ellopták két ökrét. Az [elfogott] rác meghalván az fogházban, volt az két tolvaj felakasztása in universum f. 640, d. 80. Esmét fizettünk azután f. 11."7b 1672-ben „Az budai vezérnek bírságul füzettem az Bördi tolvaly [elítélése és Budán jóváhagyott felakasztása] miatt tall. 217, d. 50." Tehát a kádi által is jóváhagyott halálbüntetések végrehajtásakor a török hatóság olyan bírságot szabott ki, mintha a városban a lakosság körében gyilkosság történt volna: „Az Beöldiketfelakasztottak tolvajok haláláért budai vezérnek tall. 300." 1682: „Bírságot adtunk tall. 180, 13-mával a garast. Item adtunk 6 garast. Temlec váltságot adtunk 1 tallért."77 A hivatalosan kiszabott, és rendszeresen fizetett ajándékok mellett a különféle tisztségviselők és katonák rendszeresen elvárták a jutalmazást. Ez sokszor egyenlő volt a nem is különösebben burkolt korrupcióval. „Szegedi gyalog agának 74 A törököknek 1662-1685 között évenként átlagosan 3249 pint bort mértek ki. A városi kocsma rajtuk kívül több csoportnak mért ki ellenszolgáltatás nélkül bort. Ezen időszakon belül a kár 35,1 %-t okozták a törökök. 75 Fogyasztásukra vonatkozó hiteles adatunk nincs, de az tény, hogy a város konyháján ők is gyakran megfordultak. „Item városházához, húsbíráké, töröké, katonáké, utasoké, raboké f. 458." MNL BKML IV.1510.Í. 1668-1669. 94-95., illetve 1669. 9-10. 76 MNL BKML IV.1510.L 1671-1672.1. 77 MNL BKML IV.1510.L 1672. 18-33., MNL BKML IV.1508.C. 1672. 197-203., MNL BKML 1V.1510.Í. 1683.17-22. A hasonló példákat hosszan lehetne sorolni. 69
