Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században

tványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században

ként akár többször is milyen útvesztőkön át juthattak a falvak és a mezővárosok — még szolgáltatásaik teljesítése során is — az ejalet és szandzsák török tisztjei és a közigazgatás hivatalnokai elé, célszerű felidézni, hogy a város küldötteinek Budán 35 személynek kellett évenként két alkalommal ajándékot juttatni, Pesten pedig további húsz különféle rangú és beosztású személyt kellett lekenyerezni.68

lV.a.2. Alkalmi és rendkívüli követelések

Miként láttuk, távolról sem könnyű a hivatalosan megszabott és a szokás alapján évenkénti rendszerességgel megkövetelt pénzbeli adónak és a különféle ajándékoknak a rögzítése. Még nagyobb gondot jelent a különféle nem rendszeres, írásban előre nem rögzített, alkalmi, legtöbbször önkényes követelések, sarcolások mértékének feltárása. Még az sem könnyű, hogy ezeket számba vegyük és csoportosítsuk. Még sokkal nagyobb kihívást jelent ezek pénzben kifejezhető értékének, súlyának ezüst tallérban történő meghatározása. Pedig a különféle összegzésekhez, tárgyilagos összehasonlításokhoz erre nagy szükség van. A korabeli rendszeres kimutatások hiányában e területen sok esetben csak példákat tudunk felsorolni, és ezek alapján csupán nagyon hozzávetőleges összegeket lehet megállapítani. Mindenféle túlzás elkerülése érdekében csak a jól dokumentálható terheket, összegeket vettük figyelembe. A falvak és a mezővárosok számára központilag nem előírt, nem előre kiszabott, de az egyik leggyakoribb, és évenként visszatérő kiadás a cédulaváltság volt. A fejlett írásbeliséggel rendelkező török adminisztráció megkövetelte, hogy a ráják minden egyes kifizetést, juttatás teljesítését írásos formában dokumentálják, ezért a falvak és a mezővárosok kénytelenek voltak beszerezni a bizonylatokat. 1664-ben pl., amikor „Az császár adaját fizették be minden haracs utánf. 6, d. 30, tött egy summában f. 982, d. 80. Cédulaváltság tUiajának f. 11." Más alkalommal kisebb összegű (74 tallér) széna és fa szolgáltatása során 3,5 tallér (5,6 forint) cédulapénzt kellett fizetni. A cédulaváltsághoz gyakorta egyéb költség is járult. „Az vezér farovójának [a szállítmány átvevőjének] adtunk ezen három szekér fáért tall. 5. Cédulaválcságért f. 8." Tekintettel arra, hogy a leadott fa is nyolc forint értékű volt, a szolgáltatás „járulékos" költsége kirívóan magas. Mivel nem létezett hivatalosan megállapított tarifa, az önkényeskedések, a hasonló aránytalanságok gyakoriak voltak: „Nazur deákjának két szekér fáért f. 1. d. 80. Cédulaválcságért adtunk f. L"69 Sajnos az elismervényt készítők sok esetben a cédulaváltság összegét együtt rögzítették az adók, a szolgáltatások összegével, és így ezek évenkénti összesítése körülményes, olykor lehetetlen.70 A fenti példák

68 A listát közli Hornyik, 1861. II. 196-198. Hasonló nyilvántartás több évből fennmaradt, közöttük kisebb-nagyobb eltérés található. MNL BKML IV.1510.Í. 1670. 5-7.

69 MNL BKML IV.1508.C. 1664. 114-125. 1666-ban a császár adójának befizetése során a cédulaváltság összege 18 tallér volt. MNL BKML IV.1508.C. 1666. 121-126., MNL BKML IV.1508.C. 1665. 121-143. A leadott fa 50 forint értékű volt. MNL BKML IV.1510.L 1668-1669. 47-61., MNL BKML IV.1510.Í. 1668-1669. 44-46.

70 „Szuliman szubasának itt létében Csaba László, Oláh /ános és Demeter Márton tavali székbírák megváltozván, a Szent Lőrinc napja sokadalomkor füzettenek cédulaválcsággal együtt hatvannyolc tallérokat, talleros 68." MNL BKML IV.1510.Í. 1670. 41-42.

67