Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
tványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 2 6-17. században magyar pénzben határozták meg, vetették ki és hajtották be. Éppen ezért nyílik lehetőség arra, hogy ennek alakulását viszonylag pontosan tudjuk dokumentálni. A század első évtizedeiből csak egyetlen nyugta áll rendelkezésünkre: 1611. május 18-án „Kecskemét városa lakói az 1019-di évi Szefer hó 10-re [1610. április 24.] eső sz. György napi adót Ágoston Pál bíróságában, három részletben meghozták [...] A nevezett évi három részletben lefizetett adó összege 20 000 oszpora." A következő kivetés és kifizetés 1626-ból és 1627-ből való. Aligha kétséges, hogy ezek az összegek az éves szolgáltatásnak csak egy részét képezték. E néhány adat alapján megállapíthatjuk, hogy ezen szolgáltatások összetétele és mértéke a következő évtizedekben a különféle tisztek és tisztviselők számára adott ajándékokkal bővült ugyan, de az államnak fizetett adó a század második felében csekély mértékben változott, csaknem állandósult. A jobb áttekinthetőség érdekében az adók és a rendszeresen visszatérő egyéb anyagi szolgáltatások összegét kb. tíz évenkénti időközökkel rögzítjük.63 XIV. táblázat A Budára űzetett adó alakulása (ezüst tallérban számítva) Az adó neme 1626 1627 1640 1650 1663 1671 1682 Császár adaja 231 600 Summa 1200 1250 1250 1250 1250 Juhok 240 200 240 Ajándék pénz 200 200 200 Hasznadarja 145 145 145 Deáknak 5 10 10 Szubasáknak 43 43 24 Nazurbég, papucspénz 48 48 48 Nazurbég, ajándék 100 120 Nazur tihajának 30 8 Tihaja udvara népinek 14 14 Deákjának 8 8 Kadia 4 4 Szubasáknak papucspénz 8 8 Harács 156 156 413 Összesen 2087 2216 2492 Bár a táblázat adatai a század első felében nagyon hézagosak, a rendelkezésünkre álló adatok azt sejtetik, hogy a hivatalosan megállapított és az „újabb rossz szokások" alapján állandósult különféle ajándékok összege éveken át viszonylag stabil maradt. így ezek kifizetését a magisztrátus évenként biztonságosan tervezhette. Közismert azonban, hogy az Oszmán Birodalmon belül is az állam bevételének egyik legfőbb vámszedője, a leigázott lakosság egyik legnagyobb terhe a 63 A táblázat Hornyik, 1861. II. 185-186., 189., 344-352. és 511-512., illetve a jelzett évek számadáskönyveiben fellelhető adatok alapján készült. A Hornyik által idézett szövegrészben az 1626-ban kifizetett 231 tallér az éves adónak minden bizonnyal csak egy részét képezte. 65
