Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Közlemények A mezővárosi tanácsok másik meghatározó feladatköre a közigazgatás volt, amely sok szállal kötődött a jogszolgáltatáshoz. A mezővárosi autonómia egyik legjellegzetesebb vívmánya a rendeletalkotási jog, statútumok kiadása volt. A csekély számban fennmaradt 16. századi írott emlékeink jelzik, hogy a török fennhatóság alatt sem tűnt el ez a kiváltság, ez a gyakorlat.53 A 17. századból pedig már jelentős számban maradtak fenn töredékben vagy teljes egészében a város lakosságára vonatkozó tanácsi rendeletek, statútumok.54 Az egykori tanácsi jegyzőkönyvek pusztulása miatt itt csak néhány kimásolt és különféle feldolgozásokban fennmaradt statútumot tudunk idézni, amelyek viszont kétségtelenné teszik, hogy a három város e téren is körültekintően összehangolta tevékenységét. Több helyen történik utalás arra, hogy Cegléd, Kőrös és Kecskemét, a „három város" a „minora regia regalia" (a kisebb királyi haszonvételek) használata során azonos módon járt el, illetve ismételten egyeztette döntését. Egy 1661. évi statútum is utal arra, hogy a város nem önkényesen szabta meg, limitálta az árakat, amikor a gazdáktól a bort felvásárolta, hanem olyan áron vette azt meg, „az mint a szomszédos városokon és Cegléden ára szakad." A bormérés előjogának védésében is hasonló körültekintéssel jártak el: „...nem csak az elmúlt esztendőkben az három városnak bé vett szokása volt az, hogy a váras tilalma ellen valaki kurta korcsmát árult, megbüntetődött... a mellett vagy a váras szükségére fogattatott a bor, vagy a [hordó] feneke ki szaggatatott.. ,"55 * Az is kétségtelen, hogy a tanács közvetlen felügyeletét még a szélesebb körű borforgalmazásra is kiterjesztette. Nyilvánvaló, hogy ennek hatására rögzítették a legelső jegyzőkönyv 355. lapján azt a részt, amelynek Hornyik sajnos csak tartalmát jegyzetelte ki: „A Czeglédiek Kecskeméten vesznek borokat - 230 forint árút — a bortermelés tehát jó lábon áll." 56 A tanács fenntartotta magának a jogot arra is, hogy fölülírja a közösség érdekében a kereskedelemmel kapcsolatos szokásokat, korábbi jogi formulákat, ha ezt a közösség elemi érdekei megkövetelték. 1688. március 27-én „Illyés Ferenc... panaszt tesz, hogy marháit, melyeket 235 forinton katonáktól vett, a székbírák elvették tőle..." A tanácsbeliek szükségesnek látták, hogy ugyanezen a napon e valóban szokatlan, sőt rendkívülinek mondható eljárást jogilag kellően megalapozzák: „...régen bevett szokás szerint való statútuma az itt környül levő három városnak, szabadságában vagyon az székbíráknak az közönséges jóra nézve, az itt lakos embertűi, az mint megveszi, azon áron az marhát elvehesse, az közönséges jóra fordítsa..." Tehát érdemi kárt a szóban forgó gazda nem szenvedett, legfeljebb a várható komoly hasznáról kellet lemondania a közösség érdekében. 53 1564-ben Végh Mihály főbíró házánál a templom közös használatáról végső soron egy tanácsi statútum döntött. Az eddigi idézetek között több olyan található, amelyek a városi tanács 16. századi rendeletalkotását bizonyítják. 54 Iványosi-Szabó, 1991., ill. 1996. A fennmaradt nagykőrösi tanácsi jegyzőkönyvek ugyancsak ezt igazolják. 55 A kitételt azért idézték, mivel Zakri Miklósnét abban az évben már harmadszor ítélték el kurtakocsma tartásáért. Iványosi-Szabó, 1996.130. 16 Az idézett szavakat, mondatokat Hornyik János jegyzetelte ki a város jegyzőkönyveiből. Ezek többségét monográfiájában nem használta fel, így a nagyközönség számára ismeretlenek maradtak. Iványosi-Szabó, 1996. 25., 29., 41. és 50. 62
