Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
tványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században tét, ha a tárgyalt ügyben személyesen érintett volt. Ilyenkor „összve szólíttatván substitulus feő bíró urunk által" a városi tanács. Ha a város maga is érintett volt valamely ügyben, akkor az a három város törvényszéke elé került. A törvényszék tagjai közé a másik két mezővárosból egyenként két-három személyt hívtak meg — ezért convocatus bírók —, és őket kiegészítette a meghívó fél egész tanácsa. Tagja volt a bíróságnak a helyi jegyző is, aki a jegyzőkönyvet vezette. A testület elnöke mindig a helybeli főbíró volt. Hatásköre mindenféle ügyre kiterjedt, de egyszerre csak egy — súlyosabb polgári vagy büntető — ügyet tárgyalt. Fellebbezési bíróságként viszont sosem szerepelt.50 Sokban hasonlított — mindhárom városban — e törvényszékhez a fogott bírák, más néven arbiter bírák testületé. Tagjait „jámbor becsületes törvénytevő szomszédos városi és falusi uraink" közül hívták össze. Valójában rimaszombati, debreceni, szegedi stb. jogban járatos személyeket is gyakorta felkértek a közreműködésre. Tehát, a felkért bírák a három városnál lényegesen szélesebb körből verbuválódtak, sok alkalommal a másik két város képviselője nem is vett részt ezekben a döntésekben. A testület tagjainak száma 10 és 14 között változott, és — szemben a három város törvényszékével — egy alkalommal akár több napon át is ülésezett és több fontos ügyben is döntött. Főként nagyobb események, országos vásárok alkalmával ülésezett ez a bíróság. A „Böcsülletes fogott törwény" olyan ügyekben ítélkezett, amelyekben maga a város érdekelt volt, így nem volt jogosult a döntésre. A „három város" bíróságával szemben az is eltérő vonása volt, hogy a 17. század első felében fellebbezési fórum is lett az egyes városi tanácsok döntéseivel szemben. Megalakulását Schwáb Mária 1598-ra teszi, mivel ekkor említi ezt a testületet először a jegyzőkönyv.51 Úgy tűnik, hogy a mezővárosok e sajátos bírói testületéi hosszabb fejlődési folyamat eredményei lehetnek, és már a kádi ittlétekor is szerepük volt, sőt igen komoly ügyekben működtek közre. Erre lehet következtetni az alábbi esetből, amely „1594. Pünkösd előth való második vasárnapon" történt. E nap hajnalán 12 rác részegen indult Kecskemétről, és a pusztán ismeretlen személyek megtámadták őket. Közülük négyet megöltek. Az életben maradtak a támadás körülményeiről vallomást tettek: „Ez vallás tételnek hallgatói voltak ferencszállási Vajas Mihály, Acél Albert, Ihász Mihály; vacsi Nagy Tamás, Nagy Sebestyén; pálkai Baka Máté, Nagy Márton, Szénási Tamás előtt és az kecskeméti bíró előtt Tóth Mátyás előtt; izsáki Markus Kristóf előtt, Pap Benedek előtt; kis-balázsi Olasz Márton előtt."52 Az idézetből egyértelműen kitetszik, hogy a rablótámadásról készült vallomás — nyilván az esemény sajátossága sürgőssé tette az ügy körülményeinek tisztázását — egy olyan testület előtt történt, amelyik sokban emlékeztet a „fogott bírák" törvényszékére. A kecskeméti tanács több tagja mellett a közeli falvakból meghívott, vagy fogott ferencszállási, pákái, izsáki, kisbalázsi és vacsi, személyek működtek közre, és mivel a város nem volt érintett, a testület elnöke a kecskeméti bíró volt. 50 51 52 Schwáb, 1939. 22-27. Schwab, 1939. 29. Hornyik, 1861. II. 91. 61
