Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Közlemények lásra utaló jel nem található, ami abból is eredhetett, hogy Kecskemét lakosságának számát és anyagi potenciálját tekintve kiemelkedett közülük. Aligha vitatható, hogy a török berendezkedése után számottevően sérült a mezővárosok autonómiája. 1597-ig a Kecskeméten székelő kádi kezében összpontosult az egész nahije területén a jogszolgáltatással és a közigazgatással kapcsolatos jogkör, a török defterdár vette nyilvántartásba a falvak és a mezővárosok adózóit, becsülte meg azok vagyonát, ő szabta ki az egyes településekre és családokra az adók összegét. Azonban az is vitathatatlan, hogy az új hatalmi szervezet kénytelen volt igénybe venni a régóta eredményesen működő helyi közigazgatást. Ezt egyértelművé teszi, hogy Kecskeméten a kádi távozása előtti négy évtizedből — a nagyon csekély írott emlékünkben — 14 főbíró neve maradt fenn. A török hódoltság, a török közigazgatás kiépítése számottevő zavart idézett ugyan elő, de tartós és végzetes pusztítást nem végzett. Néhány évtizedes próbálkozás után kénytelen volt a fejlettebb magyarországi viszonyokkal szemben meghátrálni. Tehát nem érthetünk egyet Schwáb Mária — egyébként kiváló jogtörténeti feldolgozásában tett — azon megállapításával, hogy „A török a meghódítás előtti állapotokat semmibe sem vette, hanem teljesen saját törvényei és szokásai alapján rendezkedett be", majd más helyen: „...a XVII. század elején a török visszaállította a városok önálló helyhatóságát."47 Állításait több saját idézete is cáfolja. Megállapítása szerint a 16. század végén „A bíró feladata a kádi mellett a felek beidézése, vagy a törvény elé állítása volt: «viteté az Kadiara ükét Antal bíró urammal: az Kadia birságra irta ükét», továbbá a bizonyítási eljárás lefolytatása mindig «warasunkbelj eskütt birak polgárok... jámbor személyök élőt löt ez dologh, azok elötth wallottak»-k a tanúk..."48 Tehát kétségtelen, hogy a 16. század közepén is létezett és működött a mezőváros hivatali szervezete, a következő században pedig tovább fejlődött, bár a jogszolgáltatás terén a kádi kétségtelenül végzett ellenőrző szerepet, és főként szedte a bírságpénzt. Tehát a török hivatalnokok sosem tudták teljesen mellőzni a helyi önkormányzatokat, ezért nem is számolták fel azokat. Az évtizedeken át korlátozott, vagy a kádi és a defterdár által gyakorolt hatás- és jogkörüket pedig nem a török hatalom adta vissza formálisan vagy informálisan, hanem részben a magyar állam és a megyerendszer kényszerítette a török hatóságot a magyar törvények figyelembe vételére, részben pedig a helyi önkormányzatok használták ki azokat a réseket, azokat a vákuumokat, amelyek a török katonai hatalom és igazgatás kudarcai nyomán keletkeztek.49 Miután a kádi 1597-ben végleg távozott Kecskemétről, a három városon belüli jogszolgáltatás teljesen átrendeződött. A lakosok kisebb — főként rendészeti — ügyeinek rendezése a város főbírójának személyes hatáskörébe tartozott. A Körösön fennmaradt esküszöveg értelmében ilyenkor, mint egyesbíró járhatott el. A városi bíróság hatásköre polgári perekben minden ügyre kiterjedt. Büntető ügyekben hatásköre korlátozottabb volt, mivel a nagyobb bűnesetekben nem volt jogosult egyedül ítélkezni. Ezt a testületet a főbíró irányította, kivéve azt az ese47 Schwáb, 1939.13., 4. 48 Schwáb, 1939.18. 49 Részletesen elemzi ezt a folyamatot Makkai, 1958., Hegyi, 1976. és Szakály, 1981. 60
