Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században mellette dolgozó deák éves konvenciójának. Minden próbálkozása ellenére egész évben a tanács rendelkezésére kellett állnia. Ennek a tisztségnek a társadalmi presztízse lényegesen kisebb volt mint a kisbíróké. A remélhető juttatások miatt a szegényebb rétegek számára inkább vonzó maradt. A név szerint ismert vásárbírók harmada a két legszegényebb csoportból került ki. Közel felét a kisbirtokosok közül választották, csak néhány közepes vagyonú gazda és csupán egyetlen gazdag — vagy később gazdaggá vált — cívis található soraik között. A város lakosságának ellátása és a magisztrátus bevételének gyarapítása érdekében a mészárszék zavartalan működtetése érdekében évenként három székbírót választottak meg. Ezek kezébe a beszerzések és az értékesítések során sokszor kisebb vagyonok kerültek. Ebből adódóan felelősségük jóval nagyobb lett. Mint választott tisztségviselők ők sem kaptak bért. A mészárszékről viszont jelentős mennyiségű húst és faggyút kaptak. A négy évtizedből 81 székbírót ismerünk név szerint. Társadalmi hátterük sokban hasonlít az előző két csoportéhoz, de találunk számottevő eltérést is. Közülük csaknem minden ötödik a két legszegényebb rétegből származott. Lényegesen kevesebb kisbirtokost, ugyanakkor több közép- és nagybirtokost választottak erre a tisztségre. Tekintettel arra, hogy anyagilag felelősek voltak a rájuk bízott értékekért, úgy látszik, hogy az évenként megválasztott háromfős testületen belül lehetett egyféle alá- és fölé rendeltség.45 Ilid. A „három város" együttműködése A mezővárosi önkormányzat érthető módon nem csak Kecskeméten működött eredményesen. Bár a 17. század első évtizedeiben a szultáni hász-birtokok száma jelentősen csökkent, de a „három város" (Kecskemét, Kőrös és Cegléd) továbbra is megőrizte a szandzsákon belül korábbi kedvező helyzetét, és a hász-birtokok listáján Kecskemét a második helyen állt.46 Közjogi viszonyaik, társadalmi-gazdasági állapotuk — számos eltérő vonás mellett — több tekintetben hasonlított egymáshoz. Több évszázados együttműködésüket közelségük mellett ez is nagyban segítette. A kora újkori mezővárosok tanácsának, magisztrátusának a két legfontosabb feladata a bíráskodás és a közigazgatás volt. Sok jel utal arra, hogy a hódoltság korában mindkét területen szervezett formában és következetesen együttműködött ez a három település, kölcsönösen segítve egymás munkáját. Úgy tűnik, hogy egyenrangú félként kezelték egymást. E téren érdemi rivalizá45 Mivel üzletkötéseikért anyagilag feleltek, az év végi elszámolások során még az egyébként tapaszait kereskedők is súlyos zavarba kerülhettek. „Bálint deák tavalyi székbíró az fogházban lévén az tavalyi mind város, mind egyéb akkori adósságok miatt az törvény megfogta. Kit vött ki kezességre Török Mihály és Péter Gáspár." A Szent György napi elszámolás után egy időre István deák, Kakas Pál és Borbély Mihály vállaltak érte kezességet. Júliusban Tar György és B. Szabó János lett a kezese. A jómódú gazda és tapasztalt kereskedő adósságát minden bizonnyal rövid időn belül rendezni tudta, mert a következő év főbírója már újabb megbízásokkal látta el, és több évben közreműködött a magisztrátus megbízásából különféle portékák, áruk beszerzésében. MNL BKML IV.1504.m. Robotlajstromok, 1679. 264-270. és MNL BKML IV.1510.L 51., illetve 73-76. 46 Hegyi, 2001. 310-314. Ez a megállapítás természetesen a hivatalosan megszabott terhekre vonatkozik. A három város hódoltság alatti fejlődésével Novák, 1986. foglalkozott, de vizsgálódásának központjában a településtörténet, az építészet és a néprajz állt. 59
