Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században bíró 1683-ban kérte fel adószedőnek. 1692-ben pedig Szentkirályi Pál főbíró vette maga mellé másodbírónak. Aligha kétséges, hogy rátermettsége és sokirányú tapasztalatai miatt bízott benne 1696-ban Demeter Márton főbíró, aki ismét adószedőnek kérte fel. Tehát közel három évtizedes magisztrátusi tapasztalat és kellő köztisztelet eredményezhette, hogy 1700-ban a még ekkor is szerény vagyonú céhmester elnyerte az esküdtek bizalmát, és a város főbírójává választották. A mezővárosok magisztrátusán belül az adószedő bíró meghatározó fontosságú volt, mivel mind az állami adók, mind a földesúri summa és ajándék, mind pedig az egyházi tized rendszeres, időben történő kifizetése jórészt az ő tevékenyégének hatékonyságán múlott. A négy évtized alatt 32 személy töltötte be ezt a tisztséget. Az adószedő tevékenységének fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy közülük 14 személy számára előkészület volt a főbírói szék elnyeréséhez. Ez a feladatkör, ha nem is több veszéllyel, de mindenképpen több kellemetlenséggel járt, mint a főbíróé. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy csak egy fő vállalta három alkalommal, és mindössze hét személy két esztendőben. A gazdag cívisek kevésbé sajátították ki maguk számára ezt a tisztséget, tehát a társadalmi presztízse lényegesen kisebb maradt. Ezzel magyarázható, hogy közel kétszer annyi kisbirtokos (öt fő) végezte ezt a munkát. A legtöbb adószedő a középbirtokosok közül került ki (18 fő), kétszer annyi, mint a gazdagok közül (kilenc fő). A magisztrátus munkájában másodbíró csak 1685-től vett részt, amikor a főbíró munkája annyira terhes lett, hogy kisegítésére mindenképpen szükség volt. A század végéig mindössze 11 másodbíró neve maradt ránk. Közülük csak egy főt választottak meg kétszer. Figyelemre méltó, hogy ő, Kovács Gergely egészen szerény vagyonnal rendelkezett. Társadalmi hátterük szinte pontosan megegyezett az adószedőkével. Úgy tűnik, hogy ez a tisztség, ez a beosztás is egyfajta alapozás, lépcső lehetett a hivatali előmenetelben, sok tapasztalatot nyújtott egy leendő főbírónak. Nem lehet véletlen, hogy e rövid idő alatt a másodbírók több mint felét, hat személyt tartottak méltónak a főbírói teendők ellátására. A magisztrátuson belül rangban a következő lépcső a kisbíróké volt. E tisztséggel kapcsolatosan ki kell emelnünk, hogy a szakirodalom ezen évtizedekben a hódoltság területén ilyen választott tisztségről, feladatkörről nem szól. Kecskeméten viszont még a következő évszázadban is a választott tisztségviselők között találjuk őket, akik fontos szerepet játszottak a tanácsi rendeletek, utasítások végrehajtásában, az adók beszedésében. Alighanem a város lakosságának a viszonylag nagy száma tette szükségessé, hogy a települést négy pars-ra osztva a főbíró kinyújtott kezeként mindegyik élén egy-egy kisbíró tevékenykedjen: „a becsületes város gondviselő bírái" között rendszeresen név szerint is említik őket. Hivatalosan megfogalmazott munkaköri leírásuk nem maradt ránk. A konkrét esetek ismeretében azt mondhatjuk, hogy csaknem mindenféle teendő ellátásakor elsőként rájuk hagyatkozott a főbíró és az adószedő egyaránt. Mivel a maguk negyedének lakosságát jól ismerték, a főbíró mind a jogszolgáltatással kapcsolatos teendőinek ellátásban, mind a rendészeti teendők során, továbbá az igazgatás terén munkájukra, ismereteikre messzemenően támaszkodott. A város határában levő mezei kertek adományozásakor a kisbírók szinte kivétel nélkül jelen vol57
