Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Közlemények Il.e. A jelentősebb társadalmi ellentétek Mind a társadalmi viszonyokról, mind pedig a gazdálkodás jellegéről igen sokat elárul, milyen ellentétek sarjadtak időről időre az egyes társadalmi csoportok között, és milyen eszközökkel lehetett ezeket feloldani, vagy legalábbis féken tartani. Tekintettel arra, hogy a mezőváros gazdálkodását évszázadokon át a nagyállattartás határozta meg, és mivel az így keletkezett árut készpénzért az ország határain kívül és belül szinte mindig értékesíteni tudták, az egyik meghatározó konfliktus a tömeges állattartáshoz kapcsolódott. A „marhásabb" és „marhátla- nabb" gazdák érdekei a városhoz közelebbi legelők, a „nyaralók" birtoklásában, használatában ütköztek leggyakrabban. Ehhez érthetően szorosan kapcsolódott a jószágok teleltetését biztosító mezei kertek birtoklása, amelyek részben a jószágok takarmányát részben pedig a kenyérgabona termesztését biztosították. A legelőket féltő jobb módú gazdák és jórészt a zsellérek között fokozatosan erősödött a szőlőtelepítés lehetősége miatti ellentét. Ez eleinte a közlegelők szélén történő önkényes foglalásokban nyilvánult meg, a borfogyasztás iránti igény bővülése, a bor árának emelkedése miatt pedig később valóságos és súlyos társadalmi konfliktus okozója lett, amit csak a kilencvenes évek elején végrehajtott széleskörű reform tudott átmenetileg oldani. A gazdák és a bérmunkások, cselédek közötti érdekellentét gyakorlatilag folyamatosan jelentkezett, amely a munkabérek és az élelmezés árszabás körül jelentkezett különösen a nagyobb idénymunkák során. Ezért a magisztrátus a gazdák érdekeit figyelembe véve időről időre szabályozta a legkülönfélébb napszámbéreket és a vele járó kedvezményeket. Figyelemre méltó jelenség, hogy a század vége felé a helybeli bérmunkások és a közelebbi-távolabbi falvakból verbuvált napszámosok között kerekedett számottevő ütközés. Ugyancsak „természetes" ellentét állította egymással szemben a céhes mestereket és a mind jelentősebb számú kontárokat. Mivel az egykori földesúri benefíciumok a magisztrátus birtokába kerültek, ezek azt eredményezték, hogy főleg a kocsmatartás miatt a lakosság szinte minden nagyobb csoportjából kerültek ki szép számmal, akik sérelmezték, hogy a magisztrátus következetesen fenntartotta maga számára a bor és a pálinka forgalmazásának a monopóliumát. Tekintettel arra, hogy ennek az igen jelentős hasznát a város egésze élvezte, igazi és széles körű társadalmi feszültséget ez nem gerjesztett. Személyes sérelmek viszont évenként tucat számra születtek a tanács szigorú ítéletei nyomán. A piac- és vásártartás, az árufelhozatal „meg- vámolása" érdemi ellenkezést nem váltott ki, bár e téren is szigorúan őrködött a hatóság a törvényes rend betartása felett. Igaz, hogy e téren a magisztrátus lényegesen kisebb haszonnal dolgozott. Itt sokkal inkább az árak limitálását kifogásolták az árutermelők. A gyakori természeti csapások és a háborús körülmények miatt viszont a lakosság, az adófizetők számottevő része érdekében a csaknem folyamatos beavatkozás elkerülhetetlen volt. A mészárszék tartásának monopóliuma miatt viszont csak ritkán és kevesen ütköztek a tanáccsal. Sajátos módon a város mészárszékét működtető bírák emeltek legtöbbször panaszt az 46
