Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században

Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században

Szeles György

236

18

14,5

*

6

32

23,4

50

6

7

Tegzös János

43,5

14

11

*

14,5

19,8

29,5

22

1

Varga István

380

18

12

72

27

95,5

78,5

7

Vida István

39,5

9

17

16

14,4

30

14

Mi sem természetesebb, minthogy az iparosok és kereskedők között is számottevő vagyoni rétegződés alakult ki. Sajnos ennek érzékeltetését lehetővé tevő összeírás csak 1703-ból áll rendelkezésünkre. Tekintettel arra, hogy az 1683. évet követő két évtized a lakosság csaknem minden rétegét drasztikusan sújtotta, a korábbi évtizedekben minden bizonnyal kedvezőbb anyagi körülmények között élhettek.

XII. táblázat

Az 1703. évi összeírásban jelölt nem kizárólag mezőgazdaságból élők vagyoni rétegződése

Foglalkozás

Vagyontalan

Törpebirtokos

Kisbirtokos

Középbirtokos

Gazdag

Összesen

Boltos

1

i

Csizmadia

3

4

1

1

9

Csősz

1

1

luhász

2

2

Kovács

2

3

2

1

8

Könyvkötő

1

1

Mészáros

1

1

2

Molnár

2

1

1

4

Nyerges

1

1

Szabó

12

9

6

1

1

29

Szappanos

1

5

2

3

11

Szűcs

1

2

1

4

Szűrszabó

1

1

Takács

1

1

Összesen

25

25

15

8

2

75

Bár ez az összesítés csak egyetlen év állapotát jelzi, feltétlenül alkalmas egy-két megállapítás megfogalmazására. A leginkább szembetűnő az, hogy az iparosok nagy többsége a két legszegényebb vagyoni csoportba tartozott. Igazán jómódú mester alig található köztük. Ezek vagyonát számottevő jószágállományuk, mezei kertjük és szőlőjük alkotta. A szerencsésebb esztendők szerzeményeit ezekbe az értékekbe fektették. Külön érdemes kiemelni, hogy Kecskeméten kereskedő céh nem jött létre. A tőzsérek szinte kivétel nélkül a legmódosabb gazdák közül került ki, és kereskedők többsége is jómódú gazda volt.

A felvázolt kép alapján leszögezhetjük, hogy ez a mezővárosi társadalom alig emlékeztet a falvakban megőrződött állapotokra. A korszak vége felé sokkal közelebb állt már a királyi városok egyre polgárosodottabb viszonyaihoz, mivel itt is az árutermelés és a pénzgazdálkodás vált meghatározóvá, amely szükségszerűen létrehozott egy igen jelentős, nagyobb részt készpénzzel fizetett, bérből élő réteget.

45