Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Közlemények mányt birtokoltak. Talán nem kell különösebben bizonygatni, hogy az elemzést segítő táblázat alapján kirajzolódó kép fő vonásaiban a század előző évtizedeire is érvényes, vagy legalábbis komoly tájékozódási alapul szolgálhat. Természetesen a magisztrátus által kivetett adók összege, aránya — a szükségszerűen jelentkező részrehajlások miatt — önmagában nem lehet igazán meggyőző. Éppen ezért célszerű felidézni, hogy a termelés különféle területén belül az egyes vagyoni-társadalmi csoportok milyen mértékben, milyen arányban részesedtek. Részben a feldolgozás terjedelmének visszafogása érdekében, részben pedig a források minél teljesebb körének biztosítása végett csak az 1675 körüli állapotokat idézzük fel. Több tényező kétségtelenné teszi, hogy Kecskemét lakossága a hódoltság alatt anyagilag ekkor jutott a legkedvezőbb helyzetbe. Tekintettel arra, hogy Kecskemét gazdasági életén belül évszázadokon át a jószágtartás meghatározó volt, és e két évszázadon belül is pénzgazdálkodásának legfontosabb alapját képezte, célszerű a vadszám részletes megoszlását az 1675. évi adókönyv adatai alapján bemutatni. IX. táblázat A vadszám megoszlása az egyes vagyoni csoportok között Vadszám Vagyontalan Törpebirtokos Kisbirtokos Középbirtokos Gazdag Összesen 0 29 47 8 6 90 1-5 288 74 1 363 6-10 96 69 4 169 11-20 27 104 25 156 21-50 11 49 98 18 176 51-100 9 26 35 101-200 1 1 31 33 201-300 12 12 301-400 3 3 401-600 601-800 4 4 Vadszám után adózók 423 296 138 94 951 Vadszám összesen 1769,5 3596 4158 13 772,5 23 296 %-os aránya 7,6 15,4 17,9 59,1 100 egy főre jutó átlaga 3,8 11,8 28,9 146,5 22,4 Adózók száma 29 470 304 144 94 1041 %-os aránya 2,8 45,1 29,2 13,8 9,1 100 Nem árt hangsúlyozni, hogy csak a tenyészérett jószágok után kellett adót fizetni. Tehát a városban 950 olyan család, háztartás volt, amely után adót szedtek, és közel 600 volt azok száma, akiknél 6 vagy annál több szarvasmarha értékű jószágot találtak. Ugyancsak sokat elárul az a tény, hogy több mint félszáz család birtokolt száznál nagyobb szarvasmarha, vagy ló értékével egyenlő jószágot. Ritka szerencsének mondhatjuk, hogy 1675-ből szinte valamennyi szolgáltatásról maradt ránk teljesnek mondható nyilvántartás. Tehát a táblázatban fellelhető adatok csak a beszolgáltatott állatok számát, termékek méretét jelzik. Ezek 42
