Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században adatait összesítő alábbi táblázat adatai meggyőzően érzékeltetik, hogy az egyes vagyoni csoportok milyen arányban részesültek a legfontosabb termelési eszközökből, vagyontárgyakból. X. táblázat Az 1675. évi összesítő táblázat (a gabonaneműk tizedének a mennyiségét negyedben, az adó összegét tallérban rögzítettük) gyón tajan Törpebirtokos Kisbirtokos Közepes birtok Gazdag Összesen Adózók száma 29 470 304 144 94 1041 %-os arányuk 2,8 45,1 29,2 13,8 9,1 100 Vadszám megoszlása 1769,5 3596 4158 13 772,5 23 296 Adó összege 66,5 1485,5 1879,5 1468,5 1560,5 6457,5 Egy főre jutó adó 2,3 3,2 6,2 10,2 16,6 6,2 Az adó %-os aránya 1 23 29,1 22,7 24,2 6,2 Szőlős gazdák száma 76 102 49 49 276 Dézsma bárányok száma 24 41 57 615 737 Bárányt adók száma 12 14 21 46 93 Gabonadézsma 209,5 746,5 949 1992,5 3897,5 Gabonatermelők száma 35 118 84 79 316 Vaj összesen (pint) 69 95 158 302 624 Tyúk (db) 820 994 548 387 2749 Bár az arányok között kisebb módosulás a közel másfél évtized során fellelhető, a korábban felvázolt kép viszont érdemben nem változott. A táblázat olyan sok részletre kiterjed, hogy ennek mindenre kiterjedő elemzésétől itt eltekinthetünk. Azt viszont ismételten szükséges jelezni, hogy ezekben az évszázadokban a különféle adók és szolgáltatások során — ritka kivételtől eltekintve — a cselédeket, béreseket nem vették figyelembe. Az már egy rövid áttekintés után nyilvánvalóvá válik, hogy a teljes vagyontalanok egy szűk csoportját a napszámosok, alkalmi bérmunkások alkották. A közel félezer ún. törpegazda jelentős része zsellér volt, egy részüknek pedig legfeljebb ház, esetleg minimális terjedelmű szőlő volt a birtokában. Többségükben családjukat csak munkavállalással tudták eltartani. Valójában ők alkották a mezőváros társadalmát meghatározó napszámosok rétegét. Annak érdekében, hogy érzékeljük a mezőváros társadalmának rendkívül erős tagozódását, érdemes rámutatni, hogy a még a hódoltság legszerencsésebb évtizedében is a lakosság csaknem fele a létminimum szintjén élt. A lakosság közel harmadát kitevő kisbirtokosok nagyobb része minden bizonnyal el tudta tartani háztatását saját vagyona, a birtokában levő termelőeszközök segítségével. Csak kisebb hányaduk kényszerült rendszeresen, főként idénymunkát vállalni. Valójában ők a falusi parasztság szintjén éltek. A középbirtokosok szinte kivétel nélkül még a gazdag falusi parasztoknál is nagyobb értékek birtokában voltak. A gazdag parasztok, cívisek birtokában pedig olyan jelentős vagyonok halmozódtak fel, amelyhez hasonló a falvakban mutatóban sem gyűlt össze. A következő években kibontakozódó kuruc mozgalom, majd 1683-tól a kíméletlen másfél évtizedes törökellenes háború nemcsak a város lakosságának 43
