Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Közlemények Úgy tűnik, hogy az 1700-as évek elején a különféle mesterségek létére a nyilvántartások készítése során jobban figyeltek. Tekintettel arra, hogy az 1707. évi nyilvántartás a rácok pusztításai után készült, ezért többek haláluk miatt, és a nagyobb kárt szenvedett családok is kimaradtak az adózásra kényszerülők közül. Mindenképpen célszerű a két év adatait együtt vizsgálni. így elfogadható az az állítás, hogy a 17. század utolsó évtizedeiben legalább ilyen mértékű lehetett a társadalmi munkamegosztás a városban, mint ezen két esztendőben. Kiegészítésként még hozzá kell tenni, hogy bába, lakatos és órásmester feltétlenül volt az előző évtizedekben a városban, ha a dikális adózás szabályai — vagy egyéb okok — alapján nem is kerültek be az adózók nyilvántartásába. A táblázatban ugyan nem szerepelnek a molnárok, tudjuk viszont, hogy itt a század végén 38 szárazmalom működött. Ezek kezeléséhez közel hasonló számú molnárra, a mezőgazdasági tevékenységtől részben vagy egészben elszakadó szakemberre volt szükség. A jegyzékek alapján joggal állapíthatjuk meg, hogy több mint másfél tucat mesterséget hetven-nyolcvan fő folytatott a városban. Ráadásul a nyilvántartások érthetően nem rögzítették a különféle kontárok és mesterlegények számát. Szükségszerűen kimaradtak a papok, a jegyzők, az iskolamesterek és az írnokok. Tehát valójában az itt jelzettnél lényegesen nagyobb számban voltak azok, akik a mezőgazdasági munkától részben vagy egészében elszakadtak. Ezek alapján joggal fogalmazhatjuk meg, hogy ők az adózásra nyilvántartásba vett családok, háztartások több mint tíz százalékát alkották. Bár kétségtelen, hogy a többszörös lélekszámú Debrecen lényegesen iparosodottabb volt ezekben az évszázadokban, viszont az is egyértelmű, hogy Kecskemét társadalmi szerkezete sok szempontból eltért a falvak és a kisebb mezővárosok szintjétől. Tehát a felvázolt társadalom szerkezete alapján joggal állítható, hogy itt a 17. században valóban egy számottevően polgárosodott mezőváros, azaz egy cívisváros épült ki. II. d. A vagyoni csoportok alakulása Forrásaink jellegéből, hézagosságából adódóan Kecskemét kora újkori gazdasági és társadalmi állapotáról még nem lehet egységes képet felvázolni. Az elmúlt néhány évtizedben viszont elkészült kéttucatnyi gazdasági és társadalmi elemzés, amelyek segítségével legalább egy évszázadnyi folyamatot fel tudunk vázolni, és az utolsó fél évszázad sajátosságait pedig megbízható pontossággal be lehet mutatni. Ahhoz, hogy a mezőváros társadalmának változásait, a katonai-politikai és a gazdasági hatásokra történő reagálásait tárgyilagosan érzékeltetni tudjuk, a tulajdonviszonyok mellett fő vonásokban ismernünk kell — a falvakétól gyökeresen eltérő — vagyoni rétegződésének alakulását. A lakosság vagyonának összetételét és a vagyoni csoportok egymáshoz viszonyított arányát csak 1662. évet követő évtizedekből fennmaradt írott emlékek, nagyobbrészt nyilvántartások felhasználásával tudjuk érzékeltetni. Az adók kivetése során nem különböztettek meg vagyoni csoportokat. Az egyes családok, háztartások ismerete és a sok évtizedes gyakorlat alapján vetették ki a különféle adókat, pénzbeli kötelezettségeket. 1662 és 1664 között még háromféle adót tün40
