Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században Nem lenne teljes a migrációról felvázolt kép, ha csak az ide érkezőkről gyűj- tenénk össze az adatokat. Annál inkább, mivel ezen évtizedek migrációjának éppen az az egyik jellegzetes vonása, hogy nem maradt egyirányú, tehát a lakosság mobilitása a 17. században is rendkívül nagy maradt. Az olykor erőteljes hullámzáson belül három nagyobb szakasz rajzolódik ki. Az első a Bécs elleni török támadásokig tartott. Ezen időszakon belül is csupán egyetlen év akadt (1671), amelyben nem jegyeztek fel távozást. Ez idő alatt 286 személy, minden bizonnyal családfő hagyta el a várost—nem számolva ide a török hatóság parancsára távozókat —, tehát évenként átlagosan 13-14 fő, illetve család. Legtöbben 1670-ben távoztak: 32 fő. A második szakaszban a háború első fél évtizedében látványosan nőttek a számok. Ezek a távozók — számuk távolról sem a teljes — érzékeltetik, milyen tömegek voltak kénytelenek ezekben az években lakhelyük elhagyására. Öt év alatt 377 fő, illetve család távozott a városból: 1686-ban 123 fő, illetve család és a következő évben pedig 167 család tért vissza egykori otthonába. A harmadik szakaszban — a század hátralevő bő egy évtizedében — a távozók száma már jelentősen csökkent, a migrációs hullámok fokozatosan csitultak. A jobb áttekinthetőség érdekében célszerű e rendkívül fontos folyamatról egy újabb statisztikai áttekintést rögzíteni. III. táblázat A migráció alakulása Kecskeméten 1662-1703 között Év Adózók száma Az eltávozottak évi átlaga A beköltözők évi átlaga A migrációban részvevők évi átlaga A migrációban részvevők °/o-os aránya a két időpont között 1662 759 1667 815 8,4 13 21,4 2,7 1672 1037 14,6 59 73,6 9,6 1676 1113 9,5 28,5 38 3,7 1684 1213 18,1 31,3 49,4 4,4 1688 1085 86,7 53,7 140,4 11,4 1694 1100 8,2 10,7 18,9 1,7 1699 1362 10,8 63,2 74 6,7 1703 1206 6,5 23,2 29,7 2,2 A statisztikai sorok érthetően tompítják a szélsőségeket, és nem képesek érzékeltetni azokat a hatásokat és kölcsönhatásokat sem, amivel a nagyon sokrétű kényszerek és motivációk hatására érkezők és a helyi lakosság között jelentkeztek. Ugyancsak közömbösek annak érzékeltetésében is, milyen okok és célok vezérelték az innen újabb helyre, vagy a nagyon csekély biztonságot nyújtó korábbi otthonaikba igyekvőket. Ezek az adatsorok viszont arra feltétlenül jók, hogy érzékeltessék, bizonyítsák a hódoltság alatti migráció létét, méreteit, és a mezővárosok számszerű gyarapodásában játszott szerepét. Azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy másfél-két évszázadon át ezeken a településeken belül csaknem folyamatossá vált az idegenek befogadása és a közösségbe történő integrálása. Mivel pedig az ország több részéből és igen sok településről érkeztek újabb családok, 33
