Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Közlemények Schwáb Mária és Bálintné Mikes Katalin más-más területen, de érdemben hozzájárult a mezőváros autonómiájának bemutatásához.2 A téma megválasztásakor azért is volt célszerű Kecskemétnél kikötni, mivel aligha akad olyan hódoltsági mezővárosunk, amelynek 16-17. századi fejlődését és küzdelmeit olyan sokoldalúan vizsgálták és elemezték volna. Tekintettel arra, hogy Kecskemét mezővárosi autonómiájának fejlődését, ezen belül a különféle testületek formálódásának és hatáskörének változásait, a hivatali szervezetének alakulását és működését egy viszonylag terjedelmes feldolgozás ismerteti,3 ezért ennek részletes ismertetésétől itt eltekinthetünk. így az elemzés során elsődlegesen a hivatali szervezet és a lakosság kapcsolatára, illetve az egyes társadalmi-gazdasági csoportoknak a különféle testültekben és hivatalokban való közreműködésére, valamint a közterhekből való részesedésére koncentrálhatunk. Tehát elsődlegesen a lakosság közösséggé szerveződését és a folyamatosan formálódó közösségnek, községnek a rendkívüli körülmények közötti helytállását kívánjuk felidézni. Egy jelentős mezőváros lakossága előtt megnyíló szűkös lehetőségeket, sokszor a létüket fenyegető kényszereket és az ezekre adott válaszokat mutatjuk be. Sajnos nem áll rendelkezésünkre olyan feldolgozás, amely mintául szolgálhatna. Ennek elsődleges oka az, hogy egy jelentősebb mezővárosnak ebből a századból nem maradt fenn olyan jellegű forrásanyaga, amely alapján közösségének félévszázados aktivitását és fejlődésének sajátosságait vizsgálni lehetne. Hasonló elemzést mindössze talán Nagykőrös mezőváros forrásai tehetnének lehetővé. A múlt század dereka táján Majlát Jolán készített e mezőváros társadalmáról és küzdelmeiről egy sokkal nagyobb időközt áttekintő monográfiát.4 Bár érintette e területet, de a műfaj sajátosságai érthetően nem tették számára lehetővé a mélyreható feltárást és elemzést. Tekintettel arra, hogy csak egyetlen mezőváros ilyen irányú forrásait hasznosította, és elemzései során szélesebb körű általánosításra törekedett, néhány területen téves következtetéshez jutott. Ehhez számottevően hozzájárult az is, hogy a korabeli politikai elképzelésekből emelt át szempontokat a korszak történelmi megítélésébe. Jórészt ennek lett következménye, hogy munkájának legmarkánsabb megállapításait a következő évtizedekben egy szélesebb körű forrásanyag, és főként lényegesen elmélyültebb szakmai felkészültség birtokában többen joggal vitatták, és közülük többet korrigáltak.5 Erre azért kell utalnunk, mivel állításai viszonylag hosszú időn át — mindenekelőtt a tankönyvírókra — erősen hatottak, és a determinált iskolai oktatás révén hosszú időre rögzültek a köztudatban. Bár állításait és hipotéziseit Makkai László és Purjesz István több fontos területen meggyőzően cáfolták, érveiket csak viszonylag szűk körben méltányolták. Éppen ezért érthető, hogy e korszak újabb kiváló kutatója, Szakály Ferenc kénytelen volt monográfiáiban és feldolgozásaiban ismételten felhívni e jelenségre a figyelmet. Az ő munkás2 Az említett kutatók ide vonatkozó munkáit a mellékelt irodalomjegyzék rögzíti. 3 Iványosi-Szabó, 2010. 4 Majlát, 1943. 5 Makrai, 1961.; Purjesz, 1968.; Szakály, 1997. 28
