Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században sága döntően hozzájárult e korszak szinte minden területének tárgyilagosabb ismeretéhez.6 A múlt század utolsó évtizedeiben Novák László foglalkozott legalaposabban Nagykőrös 17-18. századi történetével. Ő viszont mindenekelőtt a város településföldrajzát, néprajzát és építészeti múltját kutatta, és így a mezővárosi autonómiával és a közösség formálódásával behatóan nem foglalkozott.7 II. A mezőváros társadalma ll.a. A migráció Egy mezőváros társadalmát a középkorban és a kora újkor idején megszerzett kiváltságai mellett számottevően befolyásolta lakosságának a száma. A hódoltság idején és területén a mezővárosok lakosságának számát, társadalmának módosulását, fejlődését merőben más tényezők határozták meg, mint a középkorban. Annak érdekében, hogy Kecskemét esetében ezt a folyamatot jobban meg tudjuk érteni, szükséges a fontosabb tényezőket röviden felvázolni. Az első és szinte mindvégig ható tényező a ma már alig elképzelhető létbizonytalanság volt. A lakosság számát és vagyonát gyakori háborúk és a nagyon viszonylagosnak mondható békék idején — nem szólva a járványokról — sok veszély fenyegette. Az ebből eredő veszteségeket jórészt az erőteljes migráció ellensúlyozta. Mészáros László Káldy-Nagy Gyulának az 1546 és 1559 közötti évekre vonatkozó forrásközléseit elemezve állapította meg a családnevek és személynevek alapján, hogy Kecskeméten a „népesség mintegy háromnegyed része tartozott a régi lakosok soraiba, s csak egynegyede tekinthető minden kétséget kizáróan új telepesnek." Bár az alig több mint egy évtized alatt a lakosságnak csak 25%-át alkották a betelepülők, de ez az arány a korábbi lakosság több mint figyelemre méltó pusztulását és már ekkor igen erőteljes migrációt jelzett.8 A következő évtizedekben, az idegen hatalom konszolidálódott, és egy negyedszázadnyi békésebb időszakot élt meg a Duna-Tisza-köze. Ha áttekintjük a város adózóinak soraiban 1546 és 1590 között történt változásokat, igen erőteljes hullámzásokat láthatunk. Mindez azt jelzi, hogy még az I. Szulejmán szultán (1520-1566) halálát követő negyedszázadon belül is számottevő lehetett az elvándorlás, vagy a mortalitás, illetve — ennek ellensúlyozásaként — az ide érkezők száma. Tehát a migráció nem jutott igazán nyugvópontra még a török hatalom berendezkedése, a török közigazgatás kiépítése után sem. A következő másfél évtizedben nemcsak a hódoltság, hanem az egész magyarság számára a tragédiák sorát hozta az ú. n. hosszú háború 1593 és 1606 között. Ennek során Kecskemét 1600-ban csaknem teljesen elpusztult. Lakosainak számottevő része hosszabb-rövidebb időre szétfutott. Amikor pedig a tatárok a várost feldúlták, még az elöljárók többsége is elmenekült: „Az Fű Biró Uram engemet 6 7 8 Szakály, 1981.10-19. és Szakály, 1997.12-21. Novák, 1978. és Novák, 1979. Mészáros, 1979.151-152. és 191-192. 29
